„Ön most menstruál?” – Tippek arra, hogyan rázzunk le idegeneket, akik kéretlenül közelednek babánkhoz, kutyánkhoz

A gazdi szava szent – kutyatartóként kevés dolog esik jobban, mint amikor valakitől ezt hallom. Nem azért, mert uralkodni akarok a kutyámon, hanem mert kevés olyan helyzet van, amikor indokolt lenne, hogy egy idegen mondja meg, mi a jó, és mit engedjek meg neki.

Ennek ellenére a kutyatartók gyakran olyan helyzetben találják magukat, amikor mások a saját akaratukat akarják rájuk erőltetni. Ilyen például az is, amikor a felelős állattartó éppen arra próbálja tanítani a kutyusát, hogyan közömbösítse a környezetét, és szokja meg azokat az ingereket, amelyek szabadtéren érik, de közben egy arra sétáló vadidegen egyből leguggol az állathoz, és elkezdi simogatni, vagy éppen gügyögni neki, és ezt kérésre sem hagyja abba. Természetesen megvan a helye és az ideje az ismerkedésnek és a felszabadult viselkedésnek, csak jó lenne, ha a gazdi dönthetné el, hogy ennek mikor enged teret és mikor nem.

Tegyük fel, hogy a kutya félős, traumatikus események érték, bántották korábban, bizalmatlan az emberekkel. Tűnhet bármennyire aranyosnak távolról, egy idegen közeledésére még több félelemmel reagálhat, elrejtőzhet a gazdája mögé, minden erejével jelezve neki, hogy valahogy oldja fel ezt a számára kellemetlen helyzetet. 

De egy félős kutya reagálhat támadással is, harapással, figyelmeztető ugatással, morgással, simán odakaphat egy idegen keze után, ha veszélyben érzi magát.

Ám lehet szó a világ legszelídebb kutyájáról, sok gazdát akkor is frusztrál, ha idegenek engedély nélkül simogatják. Nem fog odakapni, de attól még nem biztos, hogy a kutya is nyertesen jön ki ebből a helyzetből. A békés kutyák is szoronghatnak idegenek érintésétől, lehet, hogy nincs kedvük hozzá, inkább szimatolnának vagy sétálnának tovább, ahelyett, hogy reagálniuk kellene egy ember közeledésére. Vagy ott vannak a segítő kutyák: vak, siket és beteg embereket támogató ebek, akiket szintén érdemes békén hagyni.

A váratlan barátkozások egyik leggyakoribb helyszínét a tömegközlekedési eszközök jelentik. Számtalanszor előfordult, hogy nyugodtan pihenő kutyámat rólam tudomást sem véve megsimogatják, és csak az esetek nagyon kis hányadában van annyi lélekjelenlétem, hogy megkérjem, ne tegyék, mert csak felzaklatják az állatot, és utána az én feladatom lesz a játékra hergelt kutyát újra lenyugtatni, és figyelni arra, hogy más utast ne zavarjon.

Nem szeretem, ha akkor simogatják a kutyámat, amikor látszik rajta, hogy fél, például vonaton

– árulta el kérdésemre egy kutyagazdi, aki azt is elmesélte, hogy előfordult, hogy valakinek meggyőződése volt, ő minden kutyát képes megnyugtatni, és hiába jelezte, nem tudta megértetni vele, hogy szálljon le a kutyájáról.  

„Meg sem kérdezett, hogy megsimogathatja-e. Próbáltam neki jelezni, hogy a kutya fél, de csak folytatta tovább” – mesélte, megjegyezve, hogy tapasztalata szerint a legtöbbször azért megkérdezik, hogy hozzányúlhatnak-e a kedvencéhez.  

Egy másik gazdi arról számolt be, hogy nem jön zavarba attól, ha nemet kell mondania a közeledésre, mert neki az a legfontosabb, hogy a kutyája komfortosan érzi-e magát az adott helyzetben, vagy sem.

„Több alkalommal egészen pici gyermek simogatta meg, de a szülei semmit sem szóltak, sem előtte, sem utána. Ez számomra érthetetlen, mert habár az én kutyám barátságos, azért nem mindegyik kutya az. És az enyémnek is nagyon szokatlan, ő sem szereti, ha nem ő közeledik, hanem idegenek akarnak vele kapcsolatot felvenni, nem kedveli ezt túlzottan. Ami nagyon zavar, ha valaki az arcát odateszi a kutya fejéhez, vagy megpuszilja” – magyarázta.

Hozzátette, mondott már nemet akkor is, amikor egy férfi többször odament a kedvencéhez, hogy simogassa és puszilgassa az állatot, miközben a kutya láthatóan alig bírt kibújni a helyzetből. 

Nem ajánlott a közeledés

Számos szakértői vélemény is amellett szól, hogy nem jó ötlet idegen kutyákat engedély nélkül megközelíteni. Zak George amerikai kutyakiképző és YouTube-sztár egyik népszerű videójában pont ezt a kérdést taglalja. Arról beszél, mivel az utcán sokan felismerik, tart attól, hogy a visszautasítást egyesek nem fogadják jól, vagy gorombának fogják emiatt gondolni, de még így is igyekszik minden esetben illedelmesen nemet mondani mindenkinek, aki meg akarja simogatni a kutyáját.

Szerinte sokkal fontosabb, hogy szemmel tartsa séta közben az állatot, és semmi se vonja el a figyelmét a tanításáról. Érvelése szerint semmilyen körülmények között nem elfogadható, hogy valaki kéretlenül megsimogasson egy ismeretlen kutyát. Megvan a helye és ideje annak, hogy a kutyákat emberekkel és más kutyákkal szocializáljuk, de ezeknek tervezettnek kell lenniük már csak azért is, hogy a gazdi tartsa kezében az irányítást. Követőinek azt is tanácsolta: érdemes előre kigondolni, mit mondjunk ilyen helyzetben. Az például szerinte jó taktika, ha arra hivatkozunk, hogy a kutyánk épp kiképzés alatt áll.

Számolni kell azzal is, hogy a pórázon vezetett kutyák mozgása korlátozott, nem tudnak elszaladni a feléjük hajoló személy elől, így nagyobb eséllyel reagálhatnak rosszul egy-egy ilyen helyzetben, jegyezte meg Molly Kenefick kutyaoktató a Bloombergnek. Előjöhetnek a kutya őrző-védő ösztönei is, ha mondjuk az állat a babakocsi mellett sétál, vagy épp a kedvenc játékát viszi a szájában. A szakértő szerint sokan nem tudják értelmezni a kutyák testbeszédét, ez pedig akár balesetekhez is vezethet.

„Úgy megijedtem, hogy a következő megállónál leszálltunk”

Nincs ez másképp a kisbabákkal sem, sokan egyből babusgatni kezdenék őket. Az biztos, hogy kellő spontaneitás és magabiztosság nélkül nehéz kezelni az ilyen helyzeteket.

Két-három hónapos volt a kislányom, amikor egy idősebb hölgy szó nélkül belenyúlt a babakocsiba a trolin, és megsimogatta az arcát. Csak lassan tudtam reagálni, annyira furcsa volt az egész

– kezdte érdeklődésemre egy anyuka. Megkérte az idegen nőt, hogy ha lehet, ne nyúljon hozzá, mert még nagyon pici, erre ő fennhangon visszaszólt, hogy ne pattogjon, más is szült gyereket, meg egyébként is, örüljön, hogy felvihette a „hülye babakocsit” a trolira.

„Úgy megijedtem, hogy a következő megállónál leszálltunk” – mesélte. Kislánya már elmúlt ötéves, de még most is van, hogy kéretlenül próbálják szeretgetni, viszont már kevesebbet idegeskedik emiatt. „Hozzáteszem, a kislányom már háromévesen tudta, hogy ha meg szeretne simogatni egy kutyust, akkor engedélyt kell kérni a gazditól. Volt olyan, hogy annyira elvarázsolta egy bernáthegyi, hogy szó nélkül megölelte, de rászólt a gazda, és utána szépen megbeszéltük, miért kell mindig megkérdezni” – magyarázta.

Idegeneket sem fogdosunk, akkor gyerekeket minek?

Két olyan kismamával is beszélgettem, akiknek kisbabájuk a koronavírus-járvány idején született, ők még nagyobb értetlenséggel állnak azelőtt, ha idegenek fogdossák vagy puszilgatják a gyereküket. „Egyszerűen nem tudom megérteni, mi lehet azoknak az embereknek a fejében, akik hozzáérnek egy idegen babához. Egy idegen embert sem szoktunk fogdosni, akkor egy csecsemőhöz, aki mindenre érzékenyebb, könnyebben megbetegszik, végképp nem nyúlunk. Értem, hogy cukik a gyerekek, a nagyobbak még vissza is mosolyognak rád, de nem értem, miért kell fogdosni” – kezdte az egyikük.

Nem szól vissza könnyen másoknak, a legtöbbször inkább elfordítja a babakocsit, hogy visszautasítsa a közeledést. 

Nyáron azt a taktikát találta ki, hogy gyakorlatilag ráhúzta a babakocsi felső részét a gyerekre, így alig látszódott ki belőle. Ezzel a nap elleni védelem is megoldódott, a gyereket sem zavarta, és a buszon, villamoson így senki nem érdeklődött a kicsi iránt. 

Sérelmezte, hogy az emberek arra is sokszor feljogosítva érzik magukat, hogy igazán intim kérdéseket tegyenek fel a kismamáknak, egyszer például ott szakadt el nála a cérna, amikor valaki megkérdezte, hogy még szoptat-e. „Amúgy is rossz napom volt, akkor már nagyon ideges voltam, és visszakérdeztem, hogy ön most menstruál-e. A nő egyáltalán nem értette, majd elmagyaráztam neki, hogy ez is ugyanolyan intim kérdés, ilyet nem teszünk fel. Akkor nagyon topon voltam, de általában inkább csendben idegeskedek” – mesélte.

Mindig kellemetlenül érzem magam, hogyan mondjak úgy nemet, hogy ne sértődjenek meg

– kezdte egy másik anyuka, aki szintén járványhelyzetben hozta világra babáját. Ő elsősorban amiatt aggódik, nehogy a kicsi elkapjon valamilyen fertőzést, betegséget, a védőnője is figyelmeztette, hogy igazán pici korban ne adogassa mások ölébe, mert még fejletlen az immunrendszere.

A covid kellős közepén úgy megpuszilta a takarítónő a kisfiamat, hogy csak néztem. Nagyon meglepődtem, rendesen zavart

– idézte fel a kismama.

Ráadásul idővel rájött, hogy a kisfia sem szereti, ha olyan személyhez kerül nagyon közel, akivel először találkozott, tapasztalata szerint egy bizonyos közösen eltöltött idő után esik csak jól ez neki. „Volt, amikor nem mondtam nemet, és sírás, ordítás lett a vége” – mesélte.

Vannak igazán szokatlan megoldások is

Van, aki kétségbeesésében már figyelmeztető táblát tett a babakocsira, így próbálva gyermekétől távol tartani az idegen kezeket. Természetesen a vélemények megoszlanak, és van, aki ezt már túlzásnak tartja. Az mindenesetre nem kérdés, hogy a gyerekek mindent a szájukba vesznek, még a lábukat is, és a szülők ilyenkor jogosan szoronghatnak, mert nem tudhatják, az illető mikor mosott kezet legutoljára, és azóta mi mindent fogdosott össze.

Gyermekorvosok szerint a csecsemőknek valóban nem olyan erős az immunrendszerük, mint nagyobb korban, így egy fertőzés esetén náluk könnyebben léphetnek fel komplikációk. Az első két hónapban még inkább védeni kell a kisbabákat, de a szülőknek joguk van arra, hogy azután is megválogassák, kit engednek közel a gyermekükhöz, például nagyszülőket, barátokat, és kiket nem. Mindenesetre aranyszabály kellene hogy legyen, hogy csak kézmosás után nyúlunk a babához. 

Nyitókép: Tasi Annabella / rtl.hu