Tom Ford fétis filmje, az Éjszakai ragadozók téged is magával ragad!

A rendező legújabb alkotásával olyan hatással volt ránk, hogy azóta sem volt könnyű elszakadnunk a látottaktól.

Az amerikai designer, fotós és divattervező le sem tudná tagadni a múltját, de ahogyan elnéztük, esze ágában sincs! A tökéletesen megkomponált környezetet már első filmjében, az Egy egyedülálló férfi esetében is megszokhattuk, így ez az Éjszakai ragadozók-ban sem maradhatott el!

A film Susanról (Amy Adams) a kiábrándult művészettörténészről szól, akinek az élete fényűző, látszólag pedig tökéletes, a szexi és sikeres üzletember férjével (Armie Hammer). Majd az ő története kezd lassan kibontakozni előttünk volt férjének, az író Edward-nak (Jake Gyllenhaal) köszönhetően, aki nemsokára megjelenő könyvét a nőnek ajánlotta és el is küldi neki, hogy elolvashassa. A könyv egy háromtagú család borzalmairól szól, ami mélyen megrendíti Susan-t.

A cselekmény közben megismerjük a könyv történetét és az egykori szerelmesek életét is, de emellett a rendező és forgatókönyvíró Ford-nak még arra is volt ideje, hogy nem kevés társadalomkritikát is a képünkbe toljon, a művészi igényességgel felvett snittek között.

Ha valakinek a filmben látott partyk-ról és galéria megnyitókról, vagy csupán a főhősünk konyhájáról egy divatlap hasábjai ugranának be, akkor minden valószínűséggel nem tévedne nagyot! A mozi helyszínei egyszerre makulátlanok és modernek, valamint festőien idézik fel számunkra a Hollywood aranykorából származó filmek világát, amire csak még jobban ráerősít az aláfestő zene, ami folyamatosan ott pulzál a cselekmény alatt.

Tom Ford precízen megtervezett világa mellett feltűnhet a rendező különös vonzódása a vörös hajú nők iránt is, ami arcul csapja a nézőt, mind vizuálisan, mind pedig a sztori szemszögéből. Ugyanis a vörös szín kiizzik a fekete-fehér ruhák, a letisztult díszletek közül, de még a poros sivatagból is.

Az Éjszakai ragadozók különleges ritmusát pedig ezeknek a szinte már steril, műalkotás szerű képeknek és a mocskos, elborzasztó történéseknek a váltakozása adja. A lassú lefolyású, kimerevített snittek esetében mintha festményeket néznénk, a cselekmény nagy részénél pedig azt kívánjuk, bárcsak ne látnánk, de nem tudjuk levenni róla a szemünket!

 

A színészek esetében: Amy Adams, ha idén nem kap Oscar-díjat, akkor semmikor! Amellett, hogy csodaszép, szó szerint fájdalmasan jó, ahogyan Jake Gyllenhaal is teljesen új arcait mutatja meg brutálisan őszintén. Michael Shannon a seriff szerepében örökre az eszünkbe vésődik, ahogyan reméljük Hollywood-nak is!

Aaron Taylor-Johnson-t pedig jobb lesz mostantól komolyan vennünk, mert amit ez a fiatal - eddig úgy tűnik, teljesen méltánytalanul elhanyagolt - színész nyújt a vásznon, az hátborzongató és vérlázító!

Összességében a mélypszichológiával átitatott különös thriller - film a filmben megoldással - a művészetekre és a vizualitásra fogékonyaknak igazi csemege, a rettegni vágyóknak főnyeremény, aki pedig egyszerűen egy nagyon jó filmet akar látni, az mindenképpen nézze meg!

Képek: tumblr.com