Hulk hadat üzent az idős fehér férfiak ellen!

Mark Ruffalo, ez a kedves, gesztenye szemű, tehetséges színész, és idei jelölt, aki sokaknak lehet ismerős a Bosszúállókból, egymagában üzent hadat az Akadémiának azzal, hogy bár nem elsőként és egyedüliként, de visszautasította az eseményen való részvételt, ezzel is példázva, hogy nem ért egyet az intézmény (már második éve tartó) színes bőrűeket mellőző magatartásával.

Cheryl Boone Isaacs az Akadémia első női, és harmadik színes bőrű elnöke így nyilatkozott: „Természetesen csalódott vagyok! Ez azonban nem csorbítja a jelöltek nagyszerűségét.”

Ahogy arra utaltunk már, nem csak Hulk fejezte ki ellenérzéseit, a közösségi média is izzott a téma miatt: túl fehér az Oscar, #OscarsSoWhite tagek lepték el a világhálót és több híresség is követte Ruffalo példáját – aki egyébként a Spotlight című film kapcsán került a legjobb férfi mellékszereplők jelöltjei közé amellett, hogy a produkció maga is küzdhet a legjobb film kategóriában.

Hulkhoz csatlakozott az életművéért Oscar-díjjal már kitüntetett Spike Lee és a Smith-család, Will Smith és neje Jada Pinkett Smith. Quentin Tarantino rendező pedig meglepődött, hogy Samuel L. Jackson idén nem szerepel a jelöltek között, és hozzátette, csak ő szerepeltet színes bőrű színészeket a westernfilmjeiben, amivel úgy gondolja, segíti, hogy a problémáról beszéljenek az emberek. Persze, többen amiatt is felháborodtak, hogy a Creed: Apollo fia című filmet méltatlanul hanyagolták, ugyanis csak Sylvester Stallone kapott jelölést a férfi mellékszereplő kategóriában.

Ezzel szemben, több híresség úgy véli, ha megszabnák hány színes bőrű jelöltnek kell lennie a díjátadón, azzal pont, hogy azt segítenék elő, hogy különbséget tegyenek. Charlotte Rampling és a kétszeres Oscar-díjas Michael Caine szerint nem jelölhetnek valakit Oscarra csak mert fekete, az a fehérekkel szemben lenne diszkrimináció.

Az első fekete Oscar-díjas színész, legjobb férfi főszereplő kategóriában, 1963-ban Sidney Poitier lett a Nézzétek a mező liliomait című filmmel. Minderre évtizedeket kellet várni, és könnyeivel küszködve, az akkor 36 éves férfi, köszönő beszédét is azzal kezdte, hogy ez egy nagyon-nagyon hosszú utazás volt számára.

Arról is érdemes megemlékezni, hogy milyen korábbi „lázadások” történtek már az Oscar ellen: ismerhetjük például Woody Allen esetét, aki egyik évben sem jelenik meg a ceremónián, kivételt képez ez alól 2001, amikor a szeptember 11-ei eseményekre való tekintettel felkonferálta a New York városáról készült montázsfilmet.

Valamint az egyetlen, aki nem vette át a díját, Marlon Brando volt, aki a Keresztapában nyújtott alakításáért vihette el a szobrot 1973-ban, ha elvitte volna, ő azonban megtagadta a díjat, tiltakozásul azért, mert a sajtó és az amerikai filmipar hamisan ábrázolta az indiánokat és a Wounded Knee-nél akkor zajló eseményeket.

Valójában az Oscar intézménye évek óta vita tárgyát képezi, csökken a népszerűsége és sokan unalmasnak, elavultnak tartják. Az Akadémia évek óta próbálja újítani, fellendíteni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Talán ez a kissé kierőszakolt, sokaknak akár feleslegesnek is tűnő egyenjogúság az első mérföldkő egy igazságosabb Oscar-díj felé. Akárhogy is, az Oscar-díjnak máig presztízs értéke van mindezektől függetlenül.