Hodász András: Hallgatnak a kormánykritikus papok, diktatúrákban és féldiktatúrákban elegendő néhány embert befenyíteni

A hazai egyházi hierarchia nem mer konfliktusokat vállalni a hatalommal, a konfliktuskerüléstől viszont a konfliktus nem múlik el, hanem máshol jelentkezik – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Hodász András. Szerinte a hívek sem értik, „miért engedi az egyház, hogy demens vénembernek, keresztényellenesnek, gazembernek lehessen nevezni a pápát, ahogy azt a magát kereszténynek mondó kormánysajtó reprezentánsai tették”.

A volt plébános kitért arra is, hogy 

a kormánykritikus papok hallgatnak, mert a diktatúrákban és a féldiktatúrákban elegendő néhány embert befenyíteni ahhoz, hogy a többiek meghúzzák magukat. 

„Láthatták, hogy mit kapok én, a kormányzatot kritizálva hogyan viszem vásárra a bőrömet” – fogalmazott.

Hozzátette: „Hozzám képest mit kap Bese Gergő atya a kormány melletti agitációjáért. Vagy az az atya, aki durva orosz propagandát nyom saját online felületén. Őt idén március 15-én tüntette ki a köztársasági elnök. A kormánykritikus papok ezért hallgatnak, miközben a kormányt támogatókat a világi hatalom látványosan bátorítja.”

Arra a felvetésre, hogy miért hagyta el a papi pályát, azt mondta, hogy igen nehéz ez a hivatás: egyrészt folyamatosan kirakatban kell élnie, mindig barátságosnak kell lennie, másrészt kívülről nézve akkor is meg élnie a vallást, ha belülről ezt nem érzi.

Mindezeken túl nagyon megviselt, hogy az ellenem irányuló nemtelen támadásokat látva az egyház nem állt mellém, nem védett meg. 

A bennem kialakult magányérzetre, a depresszióra rárakódtak a hazai, sokszor elviselhetetlen politikai helyzetből adódó feszültségek is. Három-négy olyan krízisjelenség kísért, amelyből egy is elegendő lenne ahhoz, hogy az ember tönkremenjen. Eljött a pillanat, amikor úgy láttam, hogy nincs más megoldás” – mondta. Úgy vélte, az esete nem egyedi, igen sokan hagyják ott a papi pályát.

A kormány tavaly év évi rendelkezése alapján az egyházak ingyen birtokukba vehetik az általuk üzemeltetett, ám önkormányzati, állami tulajdonú intézmények épületét.

Hodász András szerint 1945 után az állam erőszakkal felszámolta az egyházi iskolákat, a szerzetesrendeket, az ingatlanokat pedig rendeleti úton elkobozta. „Ez a tény olyan sebet okozott, ami bosszúért vagy – fogalmazzunk inkább úgy – jóvátételért kiált. Sokan most azt érzik, hogy »eljött a mi időnk«, most végre velünk jó fej az állam. A kárpótlás, a jóvátétel ma már azt jelenti a jogszabály szerint, hogy nemcsak az jár vissza, ami valaha a miénk volt. 

Vagyis ugyanaz történik, mint 1945 után, csak fordítva. Az egyház veszi el sebeket okozva mások ingatlanát. 

Nagy baj, mert a meggondolatlan lépés újabb revánshoz vezethet” – mondta.

Nyitókép: Komka Péter/MTI