„Eddig, eddig, eddig vagyok”

Egy szép nagycsaládban ő volt a fiatalos, nagyon szerethető és iszonyatosan vicces édesanya, aki minden epizódban eljutott odáig, hogy eddig-eddig-eddig van. És persze mutatta is, hogy meddig. A mozdulat a védjegyéve vált. Ennek már 20 éve. A mai bulvárban azt olvashatjuk, hogy már kifizette a temetését, nehezen viseli a kritikát, 16 éve nem volt külföldön, és megsérült a kisujja.

A gesztusára emlékeznek, pedig már 17 évesen kezdte a filmezést Szabó Istvánnal. A színházi bemutatóinak a száma 130-nál is több, és kitűnő diplomával végzett a balettintézetben. Gyermekkorában annyira nem szeretett tanulni, hogy ha hazaért az iskolából, az volt az első, hogy nekiállt a leckeírásnak, minél hamarabb túl legyen rajta. Egyébként Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész.

Nézze meg a XXI. század riportját itt!