Az elpusztíthatatlan otthonka

Mi az, ami nem kapható a nagy áruházak divatosztályán, de minden valamire való piacon kapható, amit a neten is lehet vásárolni 1000-1500 forintért? Az otthonka az, amelyet minden háziasszony felkap magára, hogy védje az alatta lévő ruhát. A páncélszerű műanyag ruhadarab, amely talán soha nem megy ki a divatból, és amelyet Magdi anyus is népszerűsített a Barátok köztben.

Az otthonkát a vidéki emberek ruhadarabjának tartották. Azért volt inkább a falusi emberek divatja, mert ők azok, aki vágytak arra, hogy valamit megkapjanak a városból, valami izgalmasat, valami modernet, ami hasonlít arra, amit városi magazinokban címlapjain mutatnak. Az 1950-es évek közepén meg is jelenik a városi egyberuha, tehát nem szoknya és blúz, vagy blézer.

Mindenhol azt lehetett hallani, mennyivel könnyebb lett az élet, pedig ez nem fedte az akkori valóságot. Az akkori szocialista erkölcs viszont megengedett némi divatozást is, változtak a színek, világosabb lettek az anyagok. Ekkoriban futott fel a műanyagipar is. Magyarország összes textilgyára átállt a nejlongyártásra.

Ekkor jelent meg az a ruhadarab, amely olcsó volt és praktikus, nem kellett vasalni és alá lehetett öltözni. Ez volt az otthonka, ami ki tudta váltani a kötények szerepét, könnyebb kezelhető volt és praktikusabb öltözetet tudott biztosítani a már városi ruhába öltözött lakosságnak. Az asszonyok sűrűn hordták, nem kellett mindennap mosni, és akár egy hétig is viselni lehetett. Kötelező ruhadarabbá vált a vidéki asszonyok és lányok számára, akik a konyhából kiszaladtak a kertbe, az állatokhoz.

Állandó viselet lett, és nem csak otthonra. Lett otthonka, amelyben temetőbe jártak, otthonka, amelyben elszaladtak a boltba, és – még kimondani is vicces – orvoshoz: persze előbb szépen felöltöztek alá.

Nézze meg a XXI. század riportját!