Borzológia: az elvarrt pécsi szál

Az igazi áttöréshez, az országos ismertséghez a Csinibaba kellett. A Kispál és a Borz azonban már jóval a film, és az abban elhangzó feldolgozás, a Kicsit szomorkás előtt számos fiatal számára vált megkerülhetetlen élménnyé. Koncerten üvöltősen, borozgatás mellett idézősen, vagy tábortűz mellett dudorászósan. 2010 augusztusában 45 ezren búcsúztatták a csapatot, „álltak össze egy képpé”.

Az Ózdi, a Kispál, a Lovasi, A Bräutigam. Négy fiú Pécsről. Négy vidéki fiú. Amikor összeálltak, már a végét járta az egypártrendszer. Már nem volt mivel hadakozni, mindent ki lehetett mondani.

Ezért a dalok már nem a politikáról, hanem inkább egyszerűen az emberekről, íródtak. Mindez Lovasi András szövegköntösébe csomagolva. Akik a Kispál hihetetlen térnyerésének okát kutatják, mind itt kötnek ki. A dalok persze zeneileg sem hagytak kifogásolnivalót maguk után, mégis leginkább - a lelkes közönség által betéve tudott – egyéni szövegvilág, ami népszerűvé tette őket.

Pedig a számok nem pofonegyszerűek, egy budapesti gimnáziumban például irodalomórán próbálják megfejteni titkukat. Hogy mire gondolhatott a „költő”. Egy alternatív nótában.

Az idáig vezető út azonban nem volt ennyire egyszerű. Végigjárták Magyarországot, a kilencvenes évek elején olyan helyen is koncerteztek, ahol utoljára a Korál járt előttük. Még 1981-ben.

Első lemezük stúdióköltségét nem tudták kifizetni.