Kőrösi Csoma Sándor, a nyelvek ura

Csoma Sándor 1799-ben került a híres nagyenyedi református kollégiumba, ahol szolgadiákként, angol ösztöndíjjal tanulhatott. Nem számított lángelméjű zseninek, de annál szorgalmasabb és kitartóbb volt. A kisdiákban itt érlelődött meg a gondolat, hogy felkeresi az őshazát, ahogy mondta: a magyarok maradékát. A faluban elhatározását felemásan ítélték meg. Sokan „fuzsitusnak” tartották, ahogyan a székelyek a bogaras embert nevezik.

Útnak indult hát! Erdélyben Csoma Sándor már fiatal gyermekkorában megbarátkozott a vándorélettel, a nagy gyalogutakkal. Székelyföld zord telei pedig felkészítették arra, hogy később megszokja a magas Himalája fagyos éghajlatát, és a természete is segítette az alkalmazkodásban.

Csoma Sándor Belső-Ázsia felé indult végtelenül kevés pénzzel a zsebében. Többször hajóra is szállt, de az út nagy részét gyalogszerrel, illetve szekereken, vagy málhás állatokon tette meg. Érintette az indiai Amritszárt is, a szikhek szent városát. A szikhek Aranytemplomának városából, Amritszárból a kasmíri fennsíkon át a „Kelet Velencéjének” nevezett Szrinágárba jutott. Mindenütt úgy élt, és étkezett mint az ottaniak. Ruházata örmény kaftán volt, ami keleties külsőt kölcsönzött neki. Szkander bégnek, vagyis Sándor úrnak nevezte magát.

Az őshazát kereste, végül csak az elzárt, és ismeretlen Tibetig jutott. Egy angol utazó megbízására elvállalta, hogy elkészíti az angol-tibeti szótárt. Munkájához a Bengáli Ázsiai Társaságtól ösztöndíjat is kapott, ha szerényet is. A szótár ablakot nyitott, elérhetővé tette a világ számára a titokzatos tibeti kultúrát. Nyugaton akkortájt legfeljebb az utazók nagyotmondásaiból tudhattak a keleti kultúráról.

A buddhista kultúrát értelmezte Csoma Sándor, de soha sem tagadta meg református hitét, és nem lépett be a tibetiek buddhista rendjébe. Nem volt vakbuzgó, nem érdekelték a vallási formaságok.

A tibeti szövegeket tanulmányozva Kőrösi arra jutott, hogy a magyar nyelv rokonságban lehet az ősi indiai szanszkrittal. Szójegyzékében azt írta, hogy a lányka, a szoba, és a béka szavaink a szanszkritból erednek. Elképzelései szerint a magyar főváros neve, a Buda is a szankszkritból jöhetett. Jóllehet a városrész a középkori krónikák szerint a hun uralkodó, Attila testvéréről Budáról kapta a nevét – Kőrösi úgy gondolta , hogy a Buda elnevezés a Buddháról, a megvilágosodottról eredeztethető. Csoma 7 évig tanulmányozta a tibeti kultúrát.

Szülőföldjén, Székelyföldön Csoma népmesehős lett. Azt mesélik, hogy amikor világgá indult, egy jó királytól olyan aranyos könyvet kapott, amelybe a világ minden nyelve le volt írva. Ő pedig tűzeszével egy nap alatt megtanult belőle egy-egy nyelvet.

Csoma Sándor fáradhatatlanul vándorolt temérdek földeken, kutya- és farkas fejű emberek országán át, „hogy fölkeresse azt a helyet, ahol a legelső magyar ember született".

Nézze meg a XXI. Század riportját!