Tizedelte az embereket a fekete halál

A csőrös maszk először Észak-Itáliában tűnt fel, de nem mint a velencei karnevál kelléke. Ahol csak megjelent, borzalom és szörnyű halálfélelem kísérte. Egyenruha volt, a vészmadaraké. Orvosoké, akik a saját védelmükben öltötték magukra. Mégis egytől egyig meghaltak. Noha nem tévedtek akkorát: kellett a furcsa viselet, csak önmagában kevés volt.

Az egyház a pestist Isten büntetésének tekintette, amely elől legfeljebb elfutni lehet. Ezt tette a zsámbéki plébános is. Talán a reformátusok dolga egyszerűbb volt, a katolikus papoknak fel kellett adniuk az utolsó kenetet is: szóval a plébános elmenekült, a helyére pedig két bencés szerzetes jött, őket néhány hét múlva elragadta a kór. A járvány alig két hónap alatt a fél faluval végzett. Családokat, szerelmeseket választott szét – örökre.

Az Orvostörténeti Múzeum szegedi kiállításán rekonstruálták a riasztó tüneteket. A pestis baktérium olyan gyulladást okoz, amely az ereket komolyan károsítja. A kéz, a láb, és fej néhány pontján, a lágyabb részeken bevérzett fekélyek keletkeztek. Miután a bőr alatti vérzés beszárad – azután látszott sötétnek. Éppen emiatt kapta a betegség a fekete halál nevet.

„Mindenki gyászban volt, körmeneteket rendeztek, misére jártak, tehát a vallásos élet megélénkült, addig a járvány második felében, illetve a tetőfokánál, amikor már olyan arányú volt a halálozás, amit gyakorlatilag már pszichológiailag nem lehetett elviselni, akkor beállt egy fásultság” – mondta Horányi Ildikó, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főmúzeológusa.

Hogy még milyen tünetekkel járt a borzalmas betegség, milyen fajtái voltak, és hogy az emberek hogyan viselkedtek a vészterhes időkben, megtudhatják a XXI. század riportjátból!