Műsorújság
RTL Most

Képzelt riport az útkeresésről

A regényből készült darabot 1973 óta folyamatosan játsszák, színészgenerációkat koptatott el, és nemzedékek nőttek fel rajta.

Menni kéne - így kezdődött a Képzelt riport egy amerikai popfesztivál című regényből készült musical, ám nem a Vígszínházban és nem 1973-ban.

A hatvanas évek végére az egész világon útra kelt a világháború után született nemzedék, kitűzve a jelszót: “úton lenni boldogság, megérkezni halál”. Az útra magukkal vittek egy kis keleti filozófiát, elhagyták a ruhát, viszont felpakoltak egy adag tudattágítót, csatlakoztak hozzájuk művészek és egyre bővült a jelmondatok sora: le a melltartókkal, le a politikusokkal, le az öreg egyetemi tanárokkal, le a vietnami háborúval. Prága, Berlin, Párizs forrongott, Chicago égett – a képzőművészet, a film és a zene pedig nem lehetett többé ugyanaz.

A diák-és hippimozgalom csúcsán pedig szerveztek egy koncertet, egy isten háta mögötti farmon, Woodstockban. Közel négyszázezer ember ünnepelt három napig, a béke és szeretet jegyében.

Magyarországon szó sem lehetett ilyen tömegrendezvényről, 13 évvel az 56-os forradalom után, ám a fiatalok itthon is utakat kerestek- új zenét, új filmet, új, csak nekik szóló színdarabot.

Nehezen találtak. Pós Sándor író-rendező azt a tanácsot kapta, hogy egy idős szerző könyvét vegye alapul. A könyv a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Az aggastyán-szerző pedig a 77 éves, megtört, világot, mozgalmakat, börtönt is megjárt Déry Tibor.

Botka László, irodalomtörténész dokumentumokkal a kezében mutatja, hogyan dolgozott Déry: „A sajtóból tájékozódott, nem a magyarból, hanem a külföldiből, amit rendszeresen megkapott.”

A koncert, ami Déry Tibor figyelmét felkeltette, nem Woodstock volt, hanem egy pár hónappal későbbi hatalmas rendezvény– a Rolling Stones az altamonti autópálya mellett ingyen koncertet szervezett. A rendezvényt a nyugati parti Woodstocknak szánták, hogy mégsem lett az, annak legfőbb oka egy hirtelen jött ötlet volt: a rendezvény biztosítására a híres motoros bandát, a Pokol angyalait kérték fel. A motorosok szinte ingyen vállalták a koncert biztosítását. A baj csak az volt, hogy ez a szinte ingyen 500 dollár értékű sört jelentett. A nagyobb baj pedig, hogy ezt mind meg is itták. Még a rendezvény alatt. A koncert tragédiába torkollott, a tragédia állomásairól pedig – a külföldi cikkek nyomán – Déry Tibor elképesztően precízen idézett kisregényében. 

A Képzelt riport - Altamonttal, rockzenével, magyar szállal és holokauszt-emlékekkel kiegészülve- óriási siker lett. Pós Sándor ekkor már elkészült a regényből készült drámával. A Nemzetinek szánta, ám mivel ott nem kellett, a Vígszínház lecsapott rá.

A zenét Presser Gábor írta a darabhoz: „Vettem azt a bátorságot, hogy Déry Tibornak feltettem a kérdést, igazam van-e. Köztünk 50 év korkülönbség volt. Kérdeztem, arról szól-e, hogy az ember elmehet a világ végére, de nem menekülhet a sorsa elől. Azt mondja: pontos. Nagyon keveset beszélt.”

„Várkonyi Zoltán, a Vígszínház akkori igazgatója szabad kezet adott. Két hónappal később elkezdődtek a próbák, a nézőtéren Déry Tiborral. Éreztem, hogy nagyon unja az egészet, és azt mondta – nagyon raccsolt – hogy semmit sem értek a zenéhez. És akkor ittunk, nagyon szeretett pálinkázni” – emlékszik vissza Presser Gábor.

Eleinte minden simán ment, senki nem gondolt arra, hogy ez micsoda. De amikor a színpadon szembefordult egy alak a közönséggel, hogy “Ha nem bírod már elviselni…” akkor rádöbbentek miről van szó. Megjelentek itt olyan öltönyös emberek a próbán, megpróbáltak nyomást gyakorolni Várkonyi Zoltánra. Az igazgató azonban nem engedett.

A darab bemutatóját nem akadályozták meg. 1973-ban végre beülhetett a közönség.

Legnézettebb videók