Műsorújság
RTL Most

Brüsszel napsütésben: egy nap a belga fővárosban

Sör, waffel, azaz gofri, a főtér vagy a pisilő kisfiú: a legtöbb embernek ez a három dolog, ami eszébe juthat Belgium fővárosáról, Brüsszelről. A legnagyobb belga légitársaság jóvoltából most azt is megmutatjuk, a felsorolt négy dologból mennyire jutott idő egy nap alatt úgy, hogy reggel indultunk és este már vissza is jöttünk Budapestre.

Landolás után könnyen be lehet jutni Brüsszel központjába vonattal. Az út alig félórás, és rögtön a főpályaudvaron találjuk magunkat. A felszínre felgyalogolva rögtön látszik, hogy a terrorkészültség még mindig tart: fegyveres katonák járkálnak fel-alá a pályaudvarnál, így ügyelve a rendre.

 

 

Itt kezdődik rövid városnézésünk: szinte hihetetlen, de ragyogó napsütés fogadott minket, egy felhő sincs az égen, és már kora délelőtt csaknem 25 fok volt. A helyiek szerint is nagyon ritka az ilyen jó idő szeptember végén. Emiatt mosolyogva sétálunk a belvárosban, ahol lépten-nyomon rendezett parkokat és a flamand építészet nyomait fedezhetjük fel a házakon: a legtöbb építmény vörös téglából áll.

 
 
 

 

Ahogy egyre feljebb sétálunk a belvárosban, olyan, mintha egy dombra érnénk fel. Lenyűgöző látvány tárul elénk,  a távolban látni az Atomiumot is, az 1958-as brüsszeli Világkiállításra készült lenyűgöző építményt is, amely jelenleg múzeumként üzemel.

 

 

A hangulatos utcákat járva szinte fel sem tűnik, hogy mekkora távolságot tehet meg valaki néhány óra alatt a belvárosban. Minden kis utcába érdemes betérni, elidőzni a kisboltok kirakata előtt: legtöbbjük tele van vásárlóval, hiszen Brüsszelben nagyon sokan a magánboltokba járnak vásárolni és így támogatják a privát üzleteket.

 

 

A kis utcák között találni Brüsszel egyik leghíresebb látványosságát. A Stoofstraat és az Eikstraat sarkán van a Manneken Pis, azaz a „pisilő kisfiú”. Az 58 centiméter magas, kis bronz szökőkút-szobor elődje már a 15. században állt itt, 1619-ben cserélték le a mostani szoborra. 1817-ben úgy megrongálták, hogy újra kellett önteni. Különleges alkalmakkor felöltöztetik, már több mint hétszáz különböző öltözékből álló ruhatára van.

 

 

Alig néhány méterre a „pisilő kisfiútól” egy nagyobb méretű, világoskék színű Manneken Pis-t találtunk. Ezzel a reklámfigurával hívják fel a figyelmet arra, hogy a híres belga waffel, azaz gofri csupán 1 euróba kerül. Több tucatnyi feltétből lehet választani a gofrikra: banánostól nutelláson át a lekvároson mindenféle van. Természetesen a tejszínhab sem hiányozhat a waffel tetejéről.

 

 

A „gofriutcából” kisétálva rögtön a híres Grand Place-on találjuk magunkat: Brüsszel főterén található a városháza épülete, amelyet a céhek épületei vesznek körül. Napos időben több tucatnyian kávéznak, sétálnak a téren, amely Brüsszel egyik legfontosabb turisztikai látnivalója, az óváros középpontja, 1998 óta az UNESCO világörökségének a része. Itt rendezik a hagyományos karácsonyi vásárt is novemberben, onnantól itt állítják fel Brüsszel karácsonyfáját is.

 

 

 

 

A főtéri séta után ismét egy kis utcába fordulunk vendéglátóinkkal. Egy tradicionális bábszínházon keresztül vezet utunk Brüsszel egyik leghíresebb éttermébe.  A Chez Leon-t 1893-ban alapították és azóta szinte mindig teltház van.

 

 

 

Több tucatnyi helyi finomság közül lehet választani az étlapról, az italokról – főleg az autentikus belga sörökről – nem is beszélve.  Előételnek kagylót választottunk, hiszen Brüsszelben ez szinte kihagyhatatlan.

 

 

Arra nem számítottunk, hogy csaknem 100 darabot hoznak egy személynek, sűrű paradicsomos, sajtos szószban, amelyet aztán friss baguette-tel ki is lehet tunkolni.

A második fogásnak helyi marhapörköltet választottunk sörös-répás szószban az itt szinte nemzeti ételnek számító hasábburgonyával.

 

 

 

A laktató ételeket végül egy néhány perces sétával vezettük le. A hab a tortán egy különleges sörház volt.

 

 

 

A Moeder Lambic nevű helyen többféle sört kóstolhattunk, sőt vendéglátóink sajttálat is raktak elénk, amelyhez frissen sült kenyeret szolgáltak fel. Sőt még a mínusz 5 fokos hűtőházba is levitt minket a sörház vezetője.

 

 

 

Ezzel a különleges helyszínnel ért véget rövid, de tartalmas brüsszeli utunk, hiszen az esti budapesti járattal már jöttünk is haza, egy nem mindennapi élménnyel gazdagodva.

Fotók: Molnár Márk

 

 

Legnézettebb videók