Műsorújság
RTL Most

Útinapló a Mount Everestről

A Fókusz csapata is ott van a csúcstámadásra készülő magyarokkal és az őket az alaptáborig kísérő bakancsos hírességekkel. Jász Zoltán kollégánk így számol be az Everest Expedíció 2017 hétvégéjéről:

 

 

Szombat: Életünk legdurvább túráját csináltuk meg Phakding és Namche Bazaar között. A csapatunkkal lévő 7 serpa elindult a nagy táskáinkkal, nekünk pedig a saját hátizsákjainkban kellett bepakolni 5-6 kilónyi, aznapra szükséges dolgot. Kb. 10 km-es volt az út és 7 órán át mentünk és 600 métert emelkedtünk 2640-ről 3440-re. Átmentünk a világ talán legszebb függőhídján, melynek neve Larja Dopha, a világon csak Hillary hídnak hívják, amely több hollywoodi mozifilmben is szerepelt már.

 

 

60 méter hosszú és legalább 150 méter magasan megy át a Khumbu folyó felett. (Sir Edmund Percival Hillary új-zélandi hegymászó, aki 1953. május 29-én Tendzing Norgajjal együtt elsőként mászták meg a Föld legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet.)

 

 

Ahogy mentünk felfelé egyre inkább változott a növényzet, a lombhullató erdőt felváltotta az örökzöld, majd pedig egyre alacsonyabbak lettek a fák. Egyből kiderült, hogy 3 csoportba lehet osztani a 24 fős expedíciónkat. Van 6 profi hegymászó, köztük Klein és Suhajda, vannak az amatőr túrázók és a többiek. Akiknek mindig túl nehéz a hátizsákjuk, de még sincs benne minden, akik rossz kabátot hoztak magukkal, akik nem tették be az esőálló nadrágot, akik nem törték be a cipőjüket, viszont akiknél túl sok kaja és az ital… Találja ki mindenki, hogy ki melyik csoportba tartozik... Mindenki eldönthette, hogy melyik csoportba tartozik.

 

 

A csoportunk aztán nagyon szétszakadt: a profik elől voltak, az amatőrök hátul, a többiek pedig még hátrább. Megtanítottak minket, hogy az elképesztően meredek kapaszkodókon és az egyenes úton is nagyon lassan kell mennünk, hogy a pulzusunkat alacsonyan tartsuk. Ez a túlélés záloga a magas hegyekben.

 

 

Estére érkeztünk meg a serpák fővárosába Namche Bazaarba, amely egy csodás picinyke völgyben, és a hegyek oldalára épült. Dávidék már órák óta ott vártak minket. A hotelünkben, mint az összes többiben nincs fűtés, éjszaka kint –5 fok volt.

 

 

Vasárnap, amikor kinéztünk az ablakon ragyogó napsütésben láttuk a környező 6 és 7 ezres havas csúcsokat. Mivel nagyon megterhelő volt az előző 2 nap, vasárnap egy pihenőnapot tartottunk. Ez azt jelentette, hogy akklimatizációs okokból újra túrázni mentünk.

 

 

A település feletti hegyre mentünk fel, az 400 méteres szintkülönbséget jelentett. Mindenki otthon akart maradni, de nem bántuk meg.  Igaz ott már nyomokban hó volt, de életünkben először megláttuk az Everest csúcsát a messzeségben. Káprázatos volt.

 

 

2 óra kemény túra volt az ára. Délutánra mindenki hulla fáradtan esett be a hotelbe, ahol forró teával vártak minket. Megjelentek az első hegyi betegség tünetei: orrvérzés, fejfájás, alvatlanság, hányinger, hasmenés. A többit nem részletezném.

 

 

Hétfőn indulunk tovább…

 

(fotók: Kereki László)

Legnézettebb videók