Műsorújság
RTL Most
Karsai Kata és Erdész Tamás
Karsai Kata és Erdész Tamás
A Szelfi szereplői bevisznek egy-egy kamerát az életükbe, és leplezetlen őszinteséggel mutatják meg napjai legérzékenyebb részeit is. Mert ki más beszélhetne hitelesebben a saját életükről, mint ők maguk? Itt a lehetőségünk jobban megismerni Karsai Katát és Erdész Tamást! Kik is ők valójában? Mi teszi őket boldoggá? Mi hiányzik az életükből? És miért vágtak bele a Szelfibe?
 


Ez történt Karsai Katával és Erdész Tamással:
 

1. rész
 

London nem segít a gondon. Maradj itt a fronton!”


Karsai Kata és a barátja, Erdész Tamás egyáltalán nem ért egyet ezzel a dalszöveggel. A pár arra készül, hogy szorosabbra fűzik a kapcsolatukat, nemrég el is jegyezték egymást. Látszólag minden kerek, azonban hiába a házassági tervek, a pár a hazai viszonyok között úgy érzi, mégsem tud szintet lépni az életben. Sok kortársukhoz hasonlóan őket sem lehet túrórudival itthon tartani, külföldön szeretnék elérni azt, amire itthon nincs lehetőségük. London helyett azonban egyből a világ másik felét célozzák be. A terv összeállt, Katáék gondosan összeírják a kiköltözés menetrendjét. Nincs más hátra, mint valóra váltani a táblán szereplő forgatókönyvet.

2. rész
 

Ha külföldre költöznél, te hogyan vágnál bele?


Természetesen úgy, hogy felvennéd a kapcsolatot valakivel, aki már végigcsinálta ugyanezt, és megjárta azt az utat, melyre rálépni készülsz. Kata és Tamás is pontosan ezt tették.

-Én vissza sem akartam jönni. - mondja a Kínát megjárt ismerős, aki máris felajánlja a segítségét a lakáskereséshez. A fiatal pár pozitív élményekkel távozik a találkozóról, de mégis van bennük némi félsz.



Elköltözni egy idegen országba, új dolgokba kezdeni és nekilátni az álmok megvalósításának mindig izgalmas vállalkozás. De közben ott a szorongás is, hogy csak öt hónapod van minderre. Mert addig érvényes a vízum, és ha addig nem sikerül megvalósítani semmit abból, amit elterveztetek, akkor voltaképpen elvesztegettetek öt hónapot.

Ráadásul fogalmad sincs, mi vár a túloldalon. Vajon Kínában is vannak plakátok, melyek mindig figyelmeztetnek rá, hogy Te „csak” bevándorló vagy? Lehetséges új életet kezdeni úgy, hogy közben idegenként kezelnek?

Megannyi kérdés, melyekre csak akkor kaphatunk választ, ha nekivágunk az ismeretlennek.

3. rész


Riasztó hírek érkeznek Kínából: már 4 ember hunyt el a H7N9 vírusnak köszönhetően. Persze minden csak attól függ, hogy honnan nézzük: négy haláleset az ország 1,2 milliárd lakosához képest nagyon alacsony szám. De az ember mindentől fél, ha egy idegen országba indul, még a statisztikailag elenyésző veszélyforrásoktól is.

Karsai Kata is megretten egy pillanatra a hírek olvasása közben, de szerencsére Tamás hamar megnyugtatja. Kata szerint ő az egyetlen, aki képes erre: úgy érzi, mintha a férfit direkt az ő számára tervezte volna egy titokzatos mérnök.

Közösen átveszik az utazásig hátralévő teendőket. Tamás elsődleges feladata, hogy minden egyes nap kellő időt fordítson a zeneszerzésre, hisz hosszú távon ezzel szeretne befutni. A félkész dalokat az esti buliban saját barátain teszteli, aminek a szomszédok már nem örülnek annyira. Reméljük, Kínában jobb lesz a fogadtatás!


4. rész


Karsai Kata és Erdész Tamás harmadfokú macskajajjal ébrednek. Olyan jól sikerült az előző este, hogy még az amúgy erősen kapcsolódó "hányás" és a "hányadás" szavakat sem sikerül összelegózniuk kora reggel. Kata vázolja  tökéletes másnap programját: kajálás, aztán meg hesszelés Budán. Tamás viszont ehelyett otthon akar hesszelni, és dolgozni.
Csakhogy szerelme fizikai jelenléte alkotói válságba taszítja a zenészt, úgyhogy Kata kénytelen lelépni a lakásból.
Nézzük, milyen az, amikor Tamás keze alatt ég a munka:
 



Szegény Tamás nem számolt azzal, hogy viszonylag gyorsan lebukik, ha Kata megnézi a mai adást. Legalább Guitar Herózhatott volna, úgy talán nem lenne ennyire kellemetlen a dolog. 
 

"Nagyon verzés a verze"


Szerencsére jól pörög a zenei bullshit-generátor, úgyhogy sikerül elhitetni Katával, hogy már úton van a "nehéz hangszerelésű, fekás és modern" szám, amihez "lassú refrén kell."
 

5. rész
 

„Szerintem ez önmagában nem lesz elég a nemzetközi piacra”


Kati óvónéni súlyosan elvérzik a reggeli ébresztésben, úgyhogy  Tamás megint addig alszik, mint a békebeli milliomos feleségek. Mikor Kata lelép dolgozni, a pasija még mindig az igazak álmát alussza.

A terv az lenne, hogy végre megírja a dalt, ami majd meghozza mindkettejük számára a gigantikus nemzetközi áttörést, azonban sajnos Tamásnak határozottan jobban ment múltkor a playstationözés, mint most a dalírás. Végül hiába a cigivel körített ücsörgés a konyhában, szerinte csak Koncz Zsuzsára hajazó dallamtöredékek törnek elő a gitárból. Hogy mennyire hasonlít Tamás dallamvonala Koncz Zsuzsára, azt ide kattintva bárki eldöntheti maga is.
Tamás arra is ráfanyalodik, hogy saját alkotói válságából írjon dalt:

 


Végül megelégeli a szenvedést, és jobb híján felhívja Katát, hogy mikor ér már haza a munkából, aki rövidesen be is fut. Nagyon zavarja Tamás eredmény nélküli bohémkodása, de igyekszik nem felhúzni magát a dolgon, úgyhogy a napot mindketten bizakodva zárják. 
 

6. rész


Kata ezúttal is kevés sikerrel igyekszik menedzselni Tamás zenei karrierjét. Az unszolásának hála a zenész fiú végre lemegy a terembe próbálni, hogy kész legyen az új szám.
A teljes tracklist megírása helyett azonban csak Tamás alkotói passiójának lehetünk szemtanúi, mert nem nagyon érzi a flow-t. Sajnos nem csókolta homlokon a falon lógó topless múzsa, pedig elég jó mellei vannak:



Helyette újra lecsap rá az akut „ihletetlenség”, így különösebb előrelépés nélkül kullog haza. Hát kösz a semmit, Csöcsi!
 


Katánál kezd betelni a pohár a pasija egy helyben toporgásával, hiszen ezzel veszélybe sodorja a kínai út sikerét is. Még négy hete van megszülni a világverő új dalt, de a lány egyre jobban szorong attól, hogy ez sosem fog bekövetkezni.
 

7. rész
 

Így inkább NE próbáljunk meg emigrálni...

 

Nem Erdész Tamásról fogják megmintázni a sztahanovista munka hősének márványszobrát, Kata dala ugyanis sajnos továbbra sem tart sehol. Tamás ugyan leül a keverőpulthoz, amíg párja porszívózik, azonban inkább csak alibiből, hogy addig se kelljen takarítania. Végül a fiatalok végzetesen megéheznek, és inkább elmennek kajálni. 

Közben kipattan a fejükből az isteni szikra, mivel hiába írtak korábban to do listát, egy apróságot mégis elfelejtettek: kínai vízumot és munkavállalási engedélyt igényelni. Hupsz.

 


Kata utánanéz, mi minden kell a hivatalos procedúrához, és a tennivalók alaposan lelombozzák. Talán nem gondolták át elég alaposan a kiköltözést? Jelen állás szerint a kínaiaknak egyelőre nem kell attól tartaniuk, hogy Katáék elveszik tőlük a munkát.

Tamás azonban tesz a bürokráciára, inkább YOLO-ból akarja nyomni az egész Kína-projektet, saját bevallása szerint tőle már az is hatalmas teljesítmény, hogy egyáltalán gondolati szinte belevágott ebbe az egészbe. Kérdés, hogy önmagában ezzel, viszont papírok nélkül beengedik-e őket a határon?


8. rész
 

„Ha Katának nem tetszik, összeverem”

 

Kata el akarja kezdeni az ügyintézést, hogy időben meglegyen a kínai vízum és a munkavállalói engedély a tervezett indulásra. Ehhez viszont kénytelenek személyesen elmenni a kínai nagykövetségre, ami mission impossible-nek tűnik első ránézésre.



Tamás tesz az egészre, ráadásul addig készülődik, hogy majdnem lekésik nagykövetség ügyfélfogadási idejét. Kata a plafonon van:

 


A hivatalban nem fogadják jó hírek a fiatalokat: ahhoz, hogy szabadon tudjanak mozogni az ázsiai országon belül, meghívás kell egy kínai cégtől. A következő mission tehát egy ilyen ajánlást szerezni.
A lelombozó új infók ellenére Tamást épp a bürokráciával való küzdelem rángatja ki a régóta tartó alkotói válságból. Ilyen prózai ihletről már rég hallottunk, mindenesetre ahogy hazaérnek, egyből le is ül gitárjával dalt írni.



Tamásban annyira benne van a swung, hogy egyből össze is dobja konyhakészre Kata dalának verzéjét, úgyhogy a lány imái végre meghallgatásra találnak. Már csak az a kérdés, hogy tetszeni fog-e neki.
 

9. rész
 

„Ezt a bort viszont kurvára meg fogom becsülni” 

 

Mikor Tamás a múltkor a haját hajlakkozta, még nem sejthette, hogy a Kínai Nagykövetség annyira meg fogja ihletni, hogy full be is fejezi Kata dalát. A lányt végre jó hírek fogadják itthon, Tamás meg is mutatja neki az elkészült zenét. Az eredmény öröm és boldogság:

 


Tamás kihasználja az alkalmat egy kis férfiúi picsogásra, és megígérteti Katával, hogy többé semmi ilyesmivel ne vegzálja.
A fiatalok otthoni zugborozással ünneplik meg a nagy megkönnyebbülést.



 

Vagyis, csak ünnepelnék, mert nem tudják eldönteni, hogy az üveg dugós vagy csavarós. Titánok harca veszi kezdetét:Tamás vs. a „tirpák” bor:
Borért rég küzdöttek ennyit.



Tamás nem engedi át Katának a mamut leölésével járó dicsőséget, és végül ő nyitja ki a bort:

 


Mi ez, ha nem siker?


  

10. rész
 

„Cica, ne idegesítsél már fel agyilag”


Kata elkezdi gyakorolni a dalt, azonban Tamás szerint helyenként máshogy kellene csinálnia. 

 


Tamás felkapja a vizet, mert a lány attól fél, hogy elmegy a hangja, ha sokáig erőlteti. A fiú szerint Kata nem tesz elég energiát a projektbe, annak ellenére, hogy ő volt az, aki hetekig ült a dal megírásán.

 


Kata persze rosszul viseli a cseszegetést, és egy pöcsözéssel körített bunkózás után inkább elvonul a fürdőszobába. A mai úgy tűnik, a bunkózások adása.
 

11. rész
 

„Ahol tartasz az éneklésben, meg sem érdemled!”


Kata nyugtalankodik, mivel Tamással az új dal megírása közben egész más szerepben kell megfelelnie, mint a kapcsolatuk korábbi fejezeteiben: a pasija most minimum a munkatársa vagy sokkal inkább a főnöke – legalábbis a lány úgy érzi. Nem véletlenül, hiszen legutóbb emiatt össze is vesztek. Tamás most azonban jó híreket hoz, elkezdhetnek lakást nézni Kínában. Kata mindenképp szeretne egy balconyt, azaz népies nevén egy erkélyt is a jövendőbeli otthonukhoz. 
Tamás úgy dönt, hogy törleszkedés helyett inkább egy kis oltogatással motiválja a barátnőjét. A fiú szerint Katának minden adottsága meglenne a sikerhez, de mindezt elnyomja a lustasága, bár ő sem világcsúcsrészidőn belül rakta össze Kata dalát. 

Később tovább nyomasztja Katát, hogy gyakoroljon, mert két nap múlva felvétel. Kata egy üveg borral indul el a próbaterembe.

 


Sebaj, majd egy kis arcpaskolás segít ráhangolódni:



Katát megrémíti, hogy elvileg azt csinálja, ami boldoggá teszi, azonban úgy érzi, néha nem tud megbirkózni azzal, hogy most neki kell kitaposnia a saját útját. A kapuk tárva-nyitva állnak, a lány viszont pánikban van. Sajnos a csöcsös Múzsa neki sem hoz szerencsét, úgyhogy vert seregként, félig üres borosüveggel indul haza.


  

12. rész
 

„Arról van szó, hogy a komfortomat nem adod meg”

 

Kata és Tamás ezúttal a festői Duna-partot választotta a gondterhelt cigizéshez. Tamás ismét vegzálja barátnőjét, hogy nem gyakorol elég szorgalmasan, azonban Katának gyengélkedik a hangja, és a pasija hisztije is miatt is befeszül. Tamás végül azt vágja a fejéhez, hogy Kata túl éretlenül viselkedik.
A vita valami békülésfélével ér véget:

 


Igen, ez egy kézfogás előszobája volt. A lányregényekben kicsit romantikusabbak a folyóparti jelenetek, de azért still a better love story than Twilight.
 

13. rész
 

„Megint kérhetek kölcsön”

 

A fiatalok a látszat ellenére nem matekleckét írnak, hanem a kínai vízumigényléshez próbálják meg kitölteni a vízumigénylést

Katáékat megdöbbenti, hogy az űrlapon még a rokonaik adatait is firtatják. Lehet, hogy nehezebb lesz bejutni az országba, mint ahogy elsőre gondolták? Pedig még az sincs kitalálva, meddig maradnak pontosan.
Személyesen nyújtják be az igénylést a nagykövetségen, azonban fennakadnak az ügyintézés rostáján, mivel nem rendelkeznek a hazautazási szándékot igazoló repülőjeggyel.

Kata és Tamás fel vannak háborodva, visszafelé is puffognak. A kínai repülőjegy nem olcsó mulatság, úgyhogy a pár tagjai kénytelenek lesznek a szülőket vagy az ismerősöket lehúzni, hogy összejöjjön a pénz. Tamás már riasztja is aput telefonon egykis anyagi gyorssegyél reményében. 
Ezek után már muszáj lesz összehozni valamit idegenben is.

 


  

14. rész

 

„Leszarom, hogy hamis, hangos legyen!” 


Kata és Tamás együtt mennek le a próbaterembe, ahol az utóbbi időszakban leginkább az alkotói válságtól szenvedtek. Most azonban muszáj lesz a lovak közé csapni:

 

„Na, induljon a móka!”


Első körben ilyen, mikor a két fiatal ráfekszik a flow-ra. Reméljük, azért picit felpörögnek.
Kata elkezdi tolni, és máris megvan a feszkó.



Kata haza küldi Tamást, aki azért búcsúzóul még megpróbálja biztatni:

 


Hát ment ez már jobban is, jobb lesz egy kis telefonos segítség. A dal túl mély.
Nincs más hátra, mint hazamenni, és belőni megfelelőre.
A sokcívódás ellenére azért végül egymás nyakába borulnak.


 

15. rész

 

„Ott fogok állni Kínában, és akkor jobb lesz a helyzet?”


Katáék Tamás szüleihez mennek, azonban nem az első nagy találkozás céljából, hanem hogy az felvegyék a dalt. Kata lámpalázas, nem véletlenül. A feléneklés döcögősen megy, mindketten ráfeszülnek a projektre. Tamás úgy dönt, bekeményít, és megint Kata fejére olvassa, hogy nem gyakorolt eleget.

A feléneklés helyett lelkizés következik: Kata retteg, hogy mi lesz Kínában, ha már itthon sem bírnak együtt dolgozni.



Lehet, hogy annyi a kínai terveknek?
 

16. rész

 

Búbánatra kutyaharapást


Tamáséknál izzik a munka, a galagonya és persze az aprított dohány. Kata óvatosan a likviditási problémákra hívja fel a figyelmet, Tomit viszont nem izgatja a fizetetlen számlákból emelt sátor.

Kata aggódik, mi mást is tehetne, a lelki problémákon valahogy túl kell lendülni. A „Kínába nem megyünk” fiaskót és a pénztelenséget léleklazító bulikázással orvosolnák. Körmönfont terv.



Mini randi kell, ez az egyetlen megoldás. Romkocsmáig jutnak, ahol némi bipoláris rettegés keveredik a romantikus teamécsesek árnyjátékával. Nincs megoldás, ez a megoldás. Ebben megegyeznek és helyreáll a párkapcsolati rend.
 

17. rész

 

Párkapcsolati tréning a popszakmában 


Come back: Kata és Tomi újra a stúdióban. Mintha már hallottuk volna ezt a számot, de érdekes lehet a refrén is.  A szerelmi problémák valóban kaphattak egy ragtapaszt az előző este; Tomi rögtön egy romantikus kiszólással kéri fel kedvesét az éneklésre ( „Figyelj kisk#cs#g!”). De a valóság tényleg az, hogy feloldódott a hangulat és végre halad előre a dalgyártás. Kata is elégedett, szerinte megbékéltek végre, a démonokat hátul hagyták.



Türelemmel és kitartással építik a dalt. Tamás higgadt profizmussal diktálja a tempót, mintha mindig is zenei producer lett volna. Kata a dívastílusra épít, úgy hajtogatja a hangját, mint veszett japán az origamit. A legjobb hangszínt a bambulás hozza el szerintük. Hajlítanak is a gondolatból egy szuper párbeszédet:

Tomi: -Az agyad útban van.
Kata: -Nem lehet engem lebutítani valahogy?
Tomi: -Eh…igen…,el kell választani az agyalapodat, szerintem.
Kata: -Mi van, ha van egy téves összeköttetés a fejemben?
Tomi: -Van, csak nem fizikai…  

Majd záróakkordként a „hell” angol szó helyes kitartott énekhangját gyakorolják, de nagyon. A gyehenna tüzét eloltották azzal, hogy végre Kata sikeresen felénekelte a dalt. Boldogság, kis nyali-fali a produceri bőrszéken bevackolva.
 

18. rész

 

Kínából simán hazajárunk, mert muszáj


Kata és Tomi megkapták a vízumokat. Gáz van. Valamit elbabráltak: a 6 hónapos vízum elvileg havi leosztásban működik, tehát egyhuzamban maximum egy hónapot tölthetnek a Nagy fal közelségében. Tomin végigfut két arcidegzsába, szinte hallatszik, ahogy Kata kedvéért újrabootolja a jókedvét. Nem lamentálnak sokat a dolgon, hiszen Tomi haza készül, úgyhogy felveszi a „sz#rok rá” kabátot és egy röpke hévezés közben kifejti, hogy lesz, ami lesz alapon éli az életét, alternatívaként az utcazenélést vizionálja.

Látom magam előtt, ahogy a kitárt bőr gitártok mellett ül és zenélget, mégis kilóg a feje a sztoikusan vonuló kínaiak tömegéből. Egyébként így első blikkre nem tennék nagy pénzt rá, hogy még mindig biztos az utazás dolgában. Otthon aztán vázolja apuéknak a fennálló parákat: a felcsúszott ázsiai albérletárakat, és hogy nem voltak elég szemfülesek a vízumigénylő nyomtatványnál. Apuka nem vágja a szitut, így telefonos segítséget javasol. Itt jön egy szuper gyorsra snittelt telefonbeszélgetés, amiben alap infókat tudunk meg a vízumozás milyenségéről. Lassan körvonalazódik a dolog, csak ők vették lazára ezt a maximum harminc napos tartózkodási határt. Persze Tomó nagy lazasággal emeli fel a helyzetnek a középső ujját. Inkább megy a bölcs atyával dolgozni. 

Katáék háza táján annyira beborult a hangulat, hogy még a várost is angolos köd és eső telíti be. A probléma abban áll, hogy mindenki hülye, senki sem segít. Még mindig a vízumigénylés nyomtatványa a hunyó, és persze a kedves ügyintéző néni, aki elfelejtett segítő jobbot nyújtani. A 30 nap hát szivattyú. Tomi újra a „lépjünk túl rajta és ne konfrontálódjunk” szitut preferálná. Égnek az idegek, úgyhogy gyorsan a szálláskeresés felé terelik a figyelmet. Kata keresgél. Tomi már ütné inkább a „megvettük” gombot. Majd a leány a „Subwaystation” megállót remek helynek titulálja. Tamás jelzi, hogy az a metrómegálló angol neve, helló! Akkor most mi van? Elveszítette a türelmét - nem csoda.



A nagy kifelé mutatott lazaság elmúlt, rettegés és félelem lesz úrrá rajta a selyemút felé. Bele is betegszik már az egészbe. Aztán feloldás következik, mert az élet a legnagyobb hollywoodi forgatókönyvíró. Megtalálják a keresett helyet, ami a belváros sarkán van, így remek lehetőség.
 

19. rész
 

Búcsúkoncert a családnak

 


Kata is valami társas életet próbál élni Tamás nélkül, de saját bevallása szerint egy „tíz kilós zsákban lévő húsz kiló kakinak” érzi magát. Villamoson kis pénzezés, a váltó nem adja kilóra a jüant itthon - ki érti ezt. Úgy fest, Kata gyakorol a neverending utazásra, mert a villamos után kis vonatozás, egészen szülőhazáig. Búbánat az úr, a tesók és a spanok hiánya miatt mindenki lógó orral vegetál. Otthon gyorsított emlékgyűjtés, apa dobol és befeszül - nem lazított, veszélyes az ilyesmi.



Mindenki nagyon szomorú, de hát egy búcsútalálkozó milyen hangulatban teljen? Utána könnyekkel fűszerezett kávé a legjobb baráti szerepkörben tetszelgő húgocskával. A lélekgyógyító ölelgetést megkapta, még a bőröndbe is jut belőle, így újult erővel szállhat fel a keleti repcsire.
 

20. rész
 

Útilapu, bőrönd-para 

 
 

Tamásék dettó kelnek, mint a kalács. Cigaretta, kis ásítozás. Izgulnak a nagy utazás előtt.  Tomi szüleihez mennek búcsúra. Húsvét körül járhat, tojásból és sonkából falatozgatnak. Közben csomagolnak a szülők tapasztalataiból. Hazatérve botrányos pakolászás veszi kezdetét.



Tamás már az ágyból nagyon gusztusosan összefoglalta a kínai történelmet: „voltak a dinasztiák…, aztán voltak és lettek…” , ennyi és pont.
 

21. rész

 

Üdvözöljük a nagy fal közelében!

 

Kata már az utazásról is álmodott, izgatott Tamással egyetemben. Mindentől búcsút vesznek, ami közel esik a szívükhöz: lakástól, szobától és az elefántos kulcstartótól is. Majd családi fuvarozás a reptérre. Közben egy kínai család áll meg Tamásék ex-lakása előtt - ők váltják tán a fiatalokat, igazán lírai lenne. Érkezés a reptérre, tipikus „repteres dolgok” és búcsúzkodás. Tamás még az érzékeny elválást is sznob érdektelenséggel tudja levezényelni.



A srác vagy zseniális színész, vagy ennyire izgul.  Aztán már a repülőn ücsörögnek, ahol szinte egy lélek sincs. El sem hiszik, hogy repülnek. Pedig ahogy a South Parkból is tudjuk: sí, fly!
 

22. rész
 

Csalódások a távol-keleti blokkban


A páros nyűgös, semmi másra nem vágynak csak egy pihe-puha fekvőhelyre. Kapják az ívet persze, két órán át szívnak a határátkelésen. Az idő rossz, de a hangulat a körülményekhez képest rendezett. A szálloda és a taxiból látott dolgok kicsit leradírozzák a mosolyt mindkettejükről. Pokoli, minden pokoli: a szállás, a város, a kínaiak és a bárgyú üdítő reklám a tévében. Zárásnak szabadkozás, hogy azért a töménytelen negatív hatás ellenére is marad a lelkesedés, meg egy, az ablakból felvett jelenet, ami a Chinatown című film egyik snittjét idézi.
 

23. rész

 

Útikönyv is kellett volna!

 

Kata és Tomi szembesülnek a kínai álommal. Nem hitték volna, hogy Kína egy nagyra nőtt Józsefvárosi piac. Megrettenti őket a zsúfoltság, a kosz, hogy az utcán élik az életüket az emberek. Minden olyan bazári és kaotikus. Aztán egy trafikos átveri őket egy doboz cigivel. Ettől sem nő meg az ázsiaiak ázsiója a szemükben.  Felfedezik a várost és közben fény derül rá, hogy a helyi nyolckerbe kavarodtak. Így hát új szállást keresnek inkább, ami anyagiakban már az Andrássy út kellemes emlékeit hozza, de a kényelem és a lelazult lelkiállapot minden pénzt megér. Ünneplik a trip-jüket, megújult arcát ismerték meg Ázsiának, ennek örömére beülnek egy kajáldába, aminek neve három darab furcsa betű. Az evős jelenetek alá Benny Hill zene dukálna, bár így is elég vicces. Szegények megküzdenek a teáscsészéktől a nyelvi korlátokon át a nemtörődöm pincérnőkig. Ráadásul nem tudnak bánni az evőpálcával. Mi jöhet még?
 


 

24. rész

 

Asszimilálódni kell 

 

Pakolászás, Kata igyekezne az új szálláshelyre, még mindig nem fogadta a szívébe az első kínai otthonukat. Tamás lazulgatna, nem kell úgy sietni. Az utolsó pillanatokat a szobában óvszer lopással töltik. Beköltözés no. 2.! Az új helyen végre békére lelnek. A görcsölésből tehát elég volt, jöjjön egy kis nyargalászás.  A tegnapi gasztro sokk után, - jó európaihoz mérten - egy nagykereskedelmi pizzázót választanak. Az autentikus élelmezésből ezek szerint egy is elég volt. Ráadásul a bankkártya nem passzol a kínai terminálokhoz, ezért Kata lesz a pénztáros egy időre. Plusz Kínában még a pizza sem az igazi.


 

25. rész

 

Pénzmesterek 

Folytatódik a bankkártya-para. Nem tudnak kártyával fizetni sehol, így a kínai nemzeti bankot helyezik kilátásba, talán majd ott kapnak végre kp-t. Van della, még meg is lobogtatják, hogy a helyi zsebmetszők is belőhessék a gps-ekkel. Konstatálják aztán, hogy nem fognak elhalálozni, hisz „life is money”.


 

26. rész
 

„Értelmi és érzelmi fogyatékos taxis”

 

 

Tomiék indulnak a magyar csoporthoz, azaz, hogy csak indulnának, ha nem egy, a Taxisofőr című amerikai filmdrámából szabadult fickóhoz ültek volna be. Hiába a hazai GPS egyértelmű instrukciója, a közös nyelv hiánya és a sofőr konoksága miatt keserű szájjal nézhetik, ahogy a térképen egyre távolabb kerülnek céljuktól.  Majd megérkeznek nagy nehezen. Ettől fogva indul meg a balszerencse áradása. A paprikafűzéres magyar bulika mellékhelységében panaszkodnak: „Nem lehetnek modellek, Tomi magas, Kata alacsony, és még csak nem is szőke.” Így Vincsung tartományból Hongkong-ba kell átröffenni, ha lehet, még az idegeskedéstől egyre esélyesebb agyvérzés előtt. Kata baba kiborult a taxiban, itatja a kínai egereket, Tamás vigasztalja: „Minden jó Hongkongban van, úgyhogy ott jó lesz minden." Később már a szállodai szobában, a parázsfényben még jobban elmerülnek a honvágy mocsarában. Beismerik, hogy nem úgy gördülnek a dolgok, mint ahogy megálmodták. De legalább bátrak voltak.
 

27. rész
 

Munkahely teremtési tűzoltás


 

Kata az ágyban fekve retteg, feltehetőleg cigifüstbe akarja fojtani magát és egész Kínát. Rettenetesen hosszú monológban fejtegeti a torkos borz- effektust. A lóvé pereg sebesen ki a pénztárcából, a melóka meg csak nem jön. Szorult helyzetükre érkezik Zoltán feloldásként, aki Kata volt ingatlanos ismerőse - ő segítő kezet nyújthat. Kati azért feszült marad, nem bírja, hogy a tervek ötpercenként változnak.   Este telefonon hívják Zolit, a megmentőt. Nincs gond, jön és segít, de csak egy hét múlva. Azonban addig a kínai alkalmazottak majd segítenek Tomiéknak. Zárásként infantilis ágyban mókázás következik, – értsd. játékból verekedés, egymás ugratása etc. - míg várnak Zoltán hívására.
 

28. rész

 

A vágánynál kérem, vigyázzanak!



 
Tomiék megkapják az instrukciókat Zoltántól, a jótevőtől. Ő maga kedden érkezik, ellenben ők menjenek csak előre, kapnak még kedvezményt is a helyi hotelben – van itt kapcsolat, kérem szépen. Nem filóznak sokat, rögtön bepakolják a vándortarisznyát és máris az állomáson ténferegnek. Nehéz kiigazodni a pokollá melegedett váróban, ahol senki nem tud angolul és semmi nincs kiírva a kínai hieroglifákon kívül, amit európai ember bizony nem tud lefordítani. Azért sikerül elérni a vonatot, ahol folytatódik a tömeggel súlyosbított trópusi melegedés.
   

Végre valami pozitív



 

Igazi nagyvárosi feeling a vasúti pályaudvaron. Katáék hálókocsival robognak a cél felé. Elég rosszul élik meg a vonatozást, pedig sehol egy muflon vagy kosárban tartott csirke, tehát a  hollywoodi sztereotípiákhoz képest visszafogott minden. Hogy túllépjenek, vesznek valamit, ami 56%-os és üt, mint a kínai munkás ököl. Kell a bódító cucc, mivel az összes addigi utas esszenciája beleivódott az utasellátós paplanba.  Honvággyal küzdenek a kényelmetlen utazás miatt, ki hinné, hogy az ember visszasírja a MÁV-os időket, s ha az itthoni viszonyokhoz képest elkeseredettek a kínai higéniát illetően, akkor bizony hónaljig érhet ott a kosz. Nagy  nehezen megérkeztek az új helyre, ahol luxus körülmények fogadják őket-az eddigiekhez mérten pláne. Tisztálkodás, szobaszerviz, már csak a mini-bárt kellene kirabolni és minden még szuperebb lenne.
 

30. rész

 

Reklámipar

 


 

Tamásék mecénása, Zoli újra segédkezet nyújt: ad egy ötletet, hogy a szállodájukban lévő marketing cég reklámszakembereket keres. Kata és Tomi rögtön billentyűzetet ragad és jelentkezik. Amíg várják a pénztárcahízlaló lehetőséget, elmennek lazulni valami szigetre, ami Kata szerint „bazi” szép. Kicsit strandolnak is, meg sétálgatnak a korzón, Kata úgy érzi, sikerült végre feltöltődniük. Közben pedig érkezik egy email a kínai reklámostól, csúnya angolsággal érdeklődik Tamásék ajánlata iránt. A szállodában össze is rakják a rögtönzött önéletrajzot- még a végén meghódítják a kínai metrók plakátvilágát.
 

31. rész

 

Reklámőrültek



 

Katáék sikeresen megkörnyékeznek egy táplálék-kiegészítőkkel házaló céget, hogy bizonyságot adjanak a magyar reklámszakma csúcsminőségéről. Katalin kint marad, hogy némafilmként rögzítse az eseményeket. Hála a tükörfalnak, láthatjuk Tamást mosolyogni a jólszituált kínai gentleman-nel és a kínai keresztapától mentett bútorok feng shui szerint rendezett csodáját is. Később kiderül, hogy bizony meggyőző a Fat Főnix énekesének mosolya, és üzleti at    titűdökért sem kell a szomszéd szobába mennie- készíthetnek próbamunkát, amit egy gyors nettelefonnal ki is adnak valami budapesti havernak/rokonnak.
 

32. rész
 

Minden a leginkább oké!



A kínai utazás lassan révbe ér. Kapnak egy sanszot Hong Kongba, el is repülnek, amilyen gyorsan csak lehet. A szállás megér egy misét: a toalettet csak egy vékony üvegfal választja el a szobától, így ki fog tágulni a pár intimszférája. Miután ezen túllépnek, már készül a portfólió- régi X-Faktoros klippek, néhány fotográfia és az új dal is belekerül a szakmai önéletrajzba. Kisvártatva választ is kapnak emailben. Ettől fogva a lelkendezés veszi át a főszerepet- megérte hát mégis útra kelni. Tamás már ebben a pillanatban elindulna, de még korán vagy későn van. Jah' és nincs kibékülve a hajával sem, egy popsztárnak igenis penge frizura dukál.
 

33. rész

 

A kínai kalandozásoknak lassan vége 

 

 

Sikerül végre eljutni az igazi, kínai popzenei összekötőemberhez. A rossz hír az, hogy csak a mandarin nyelvű slágerek futnak be, viszont dalt szerezni nem szeretnek arrafelé. Remek, mert dalokat írni otthon is lehet! Tehát mehet haza a páros. azonban még a nagy hazaút előtt, a sikeres kalandot megünneplendő, Tamás levágatja fétisének tárgyát, azaz a haját. Sikerül a művelet.
 

34. rész

 

Újabb sátorfa-szedés



 
 

Katáék tulajdonképpen röviden összefoglalva: tovább vándorolnak. De ahelyett, hogy hazatérnének, valami kanapé-szörfölésbe kezdenek, mert hogy a szálloda igen borsos. Beköltöznek egy amerikai garzonjába, ami egy Hősök tere nagyságú szoba- nem is baj, kell a tér. Közben honvágy-kitárgyalás és kellemes kulináris szörfölgetés.
 

35. rész





Kisvártatva elindulnak haza, tapasztalataik ugyan kis cetlire felsorolhatók, de lényegre törők:


-képesek együtt mindenre és képesek együtt lenni mindenhol


-Magyarországon élni jó!


Megérte a kínai út ezért a számos tapasztalatért.

Ajánlott videók

Legnépszerűbb videók

Teljes adások RTL Most Logo