Pár napja vérre menő küzdelem folyik a szerkesztőségünkben.

A langymeleg ősz hatására tárva hagyott ablakokon át napok óta dőlnek befelé a poloskák. Első látásra bizalomgerjesztő, kedves élőlények. Kicsit talán tolakodóbbak, szagosabbak a kelleténél, de azért ez sokunkra igaz. Téjékozódtunk, a határozott fellépésű ízeltlábúak a külső kerületek lakóépületeiben is megjelentek.

Eleinte csak pár példány napozott  szerkesztőségünk ablakában. Megmutattuk nekik, hogy három emelettel lejjebb öltözik Kiss Ramóna, mégse tágítottak. A parlagfű-allergiától szaglásvesztett kollégák egy darabig házikedvencként babusgatták a gyarapodó ízeltlábúakat, egészen addig, míg az iroda látványterráriumra nem kezdett hasonlítani.

Ekkor úgy döntöttünk, hogy mielőtt felvennénk a harcot, kiismerjük őket. Ha önöknél is feltűntek, vagy csak szeret borzongani, olvasson tovább.

A poloskafélék két fő csoportra oszthatóak: vízi és szárazföldi poloskákra. Jelen esetben a szárazföldiek az érdekesek, mégis szót kell ejteni arról a tényről, hogy a vízipoloskák nagy része meghatározó élelmiszer Mexikóban. Magát a poloskát és annak petéit is rendszeresen fogyasztják. Ezt a megoldást elvetettük.


  Ekkor még barátságosnak tűntek. Igaz, később is.

A szárazföldi poloskából közel 4000 fajta él a világon, ezek közül nagyjából 800 Magyarországon is, illetve közel 100 féle Budapesten. 
 

Vásárhelyi Tamástól a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusától tudtuk meg, hogy szerkesztőségünket három poloskafajta képviselői is ellephették:

a Magyarországon is őshonos mezei vagy bencepoloska

a zöld, illetve mintás, távol-keleti vándorpoloska, mely nemrég került az országba

végül egy alig pár milliméteres, fehér színű, mely a 70-es években terjedt el itthon - velük nem találkoztunk, de máshol felbukkanhatnak.

A rovarok nagyobb száma több mindennek is betudható, az enyhe tél és a hosszan meleg nyár, éppúgy kedvezhetett a szaporulatnak, mint a bőséges mezőgazdasági termés.Mindez persze nem indokolja, hogy a kis csápjaikkal mindent összetapogasanak és ha azt se, hogy megijedve a billentyűzet zajától összebüdösítsenek 300 légköbmétert.


 A papírhengerrel fenyegetés nem ért célt.


Miután kiismertük szokásaikat és céltalan portyázásaik időpontjait, elstartolt a "de minden bogár rovar" hadművelet!

A cél, minél előbb visszaűzzük őket a természetbe - a növényevő polskák ugyanis idebent hamar éhenpusztulnak.




Próbálkoztunk hessegetéssel, de ezt mi és ők is nevetségesnek tartják. Hogy a helyzethez illő komolyság látszatát megőrizzék, arébbrepülnek, de ebben sincs köszönet: rendszerint idegesítőbb helyeken kötnek ki, mint ahonnan elindultak. A kizárt példányok sem mennek messzire: a tollal megjelölt és kihajított 10 poloska közül kettő ismét visszatért.


Nem félnek a magaslatoktól...

Újra szakértőhöz fordultunk

A múzeumi munkatársak a poloskákkal szembeni testi erőszakról kemény és indulatos hangon lebeszéltek minket. Önöknek is ezt tanácsoljuk: ne írtsuk a hazai, barna bencepoloskát, hanem a lehető legkímélőbb módon pateroljuk ki a lakásunkból őket, például papírlapon szállítva - bár erről (próbáltuk), könnyen elrepülnek, vissza a reluxa mögé. A jó megoldás: poharat és papírlapot utazó börtönként alkalmazva szabadulhatunk meg csinos, pajzs formájú, kackiásan csápoló, de roppant büdös vendégünktől.

Eltart egy darabig, de nagyon hatékony módszer.