„Nem te szülöd, nem te csinálod” – még mindig sok a tévhit az örökbefogadással kapcsolatban

A legutolsó dolog volt, amire gondoltunk, hogy újszülötteket fogunk kapni. Főleg nem, hogy vérszerinti tesókat

– mondta Szebényi Krisztina háromgyerekes anyuka, aki az örökbefogadásról mesélt a Fókusz riporterének.

2015-ben házasodtak össze Tamással és nem volt kérdés, hogy szeretnének gyereket. Hamar kiderült viszont, hogy nem lesz egyszerű, Krisztinának ugyanis egészségügyi problémái vannak. A hormonkezelést is kipróbálták, de nem jártak sikerrel.

Ahogy az utolsó kört mentük utána mondtuk is, hogy akkor itt be is fejeztük.

Krisztina azt mesélte, nagyon nehéz volt végignéznie azt, hogy a környezetében társaságában mindenki várandós. Kettős érzés volt benne, amiért próbált örülni a barátai boldogságának, őt viszont az feszítette, hogy nekik miért nem sikerül mindez.

Hozzátartozik a mi történetünkhöz, hogy mi négy babát elvesztettünk.

Krisztina lelkileg és testileg is kimerült a vetélések és a hormonkezelések miatt. Ekkor már egyértelmű volt, hogy az örökbefogadást választják. A sors furcsa játéka, hogy bár vérszerinti babájuk nem lehet, 3 olyan kisfiút tudtak örökbe fogadni, akik édestestvérek. Maguk sem gondolták volna, hogy amikor 4 évvel ezelőtt csörgött egy civilszervezettől a telefon, hogy mehetnek Patrikért, utána kétévenként újra és újra megtörténik a csoda. Az elején féltek, hogy vajon majd kivel fognak találkozni, aztán meglátták a gyereküket és azonnal beleszerettek.

„Nem te szülöd, nem te csinálod”

A három fiú vérszerinti anyja nagyon rossz körülmények között esett teherbe mind a három alkalommal. A legkisebb, Olivér esetében már nem is volt kérdés, hogy Krisztináékhoz és a két testvéréhez kerüljön.

A vérszerinti anyáról tudták, hogy szerhasználó, hajléktalan és nemi betegsége van. Ráadásul részben roma származású, amivel kapcsolatban sok várakozó egyáltalán nem elfogadó, de Krisztináéknál egyik sem volt kizáró ok.

Eleinte mindenki félt, biztos nagyon beteg lesz, meg amúgy is milyen lesz, hát nem te szülöd, nem te csinálod 

– mesélte az édesanya, milyen félelmekkel szembesültek a külvilág részéről.

Tamás, Kriszta férje félt az elején attól hogy fogja majd szeretni kisfiát, de azt mondja, már Patriknál eldőlt, mikor először meglátta, hogy ezzel nem lesz gond. 

Nem tudom milyen érzés lenne szeretni, ha egy vérszerinti gyerekem lenne, de nem hinném, hogy máshogy éreznék

– mondta Tamás. Mindhárom fiukat úgy nevelik, hogy tudják, nem ők a vérszerinti szülők, úgy mesélik nekik, hogy mindhárman a szívükben születtek. Három emlékdoboz őrzi az első pillanatiakat, és a vérszerinti anyjuk képét is.

Még mindig tabuk övezik az örökbefogadást

Patrik már tudja és érti, hogy nem Krisztina szülte meg. 

Tudja, hogy másik néninek a pocakjában volt. Tudja, hogy az enyém beteg azért nem az enyémben volt. És azt is tudja, hogy Tomi az apa, én meg az anya

– mesélte Krisztina, akinek újra és újra el kell mondania, hogy miért nem az ő hasában voltak. 

Ha ránézünk a fiúkra, annyira tökéletesek, nem tudtunk volna mi sem tökéletesebb gyerekeket összehozni. Okosak is, szépek is, tényleg hasonlítanak ránk. A mimikájuk, a temperamentumuk meg, hát azért az első perctől velünk vannak. 

– mesélte Krisztina, aki azt is elárulta, megállnak-e három gyermeknél. 

Most ebben a percben azt gondoljuk, hogy elég három, de nagyon szeretnék egy kislányt.

Krisztina saját történetével szeretne segíteni azoknak a családoknak, akik valamiért félnek az örökbefogadástól, sőt azoknak is, akiknek valamiért örökbe kell adniuk a gyermeküket. A közösségi oldalakon folyamatosan válaszol az érintettek kérdéseire. Szerinte nagyon fontos, hogy az örökbefogadással kapcsolatos tabukról nyíltan lehessen ezeken a fórumokon is beszélni.