2026. március 8. 10:00
Az Oxfordi Egyetem idegtudósai új kutatásokkal álltak elő, amelyek szerint a mélyalvás és a fülzúgás közötti kapcsolat kulcsfontosságú lehet a kezelés szempontjából. Az állatokon végzett kísérletek rámutattak, hogy a mélyalvás során csökkenhet a fülzúgásért felelős agyi aktivitás, ami új reményt adhat a szenvedőknek.
Az Oxfordi Egyetem idegtudósai arra gyanakodnak, hogy az alvás mély szakaszai és a fülzúgás kialakulása összefonódik az agy működésében. Állatkísérletek szerint a non‑REM alvás nagy, spontán agyi hullámai ideiglenesen elnyomhatják a fülzúgáshoz kötődő túlzott aktivitást, ami új irányt adhat a kezelések kutatásának.
Mi áll a fülzúgás hátterében?
A fülzúgás — a külvilágban nem létező hang szubjektív észlelése — a fantomészlelések leggyakoribb formája, a világ népességének körülbelül 15 százalékát érinti. A ScienceAlert-ben olvasható cikk szerint Linus Milinski és munkatársai azzal a kiindulóponttal dolgoztak, hogy a fülzúgás és az alvás egyaránt spontán agyi aktivitásra támaszkodik. Milinski szerint ez a párhuzam felveti, hogy az alvás mechanizmusai segíthetnek megérteni és kezelni a fülzúgást.
Korábban Völgyesi Gabi is szenvedett a fülzúgástól, mutatjuk, neki mi segített:
Állatkísérletek és fő megfigyelések
A kutatók vadászgörényeken vizsgálták az elképzelést, mivel ezek hallórendszere több szempontból hasonlít az emberére. A 2024‑ben publikált kísérletekben azt találták, hogy azon görényeknél, amelyeknél súlyosabb fülzúgás alakult ki zajterhelés után, az alvás is zavarttá vált: a fülzúgás és az alvászavar együtt jelentkezett. Emellett az érintett állatok agya hangokra túlérzékenyen reagált, és amikor non‑REM, azaz mélyalvás következett be, ez a túlzott aktivitás csillapodott. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a mélyalvás átmenetileg elfedheti a fülzúgás hatásait azáltal, hogy aktiválja azokat az agyi áramköröket, amelyek gátolják a rendellenes aktivitást.
Klinikai és elméleti következmények
A kutatási eredmények alátámasztják azt a gondolatot, hogy az alvás mint fiziológiai folyamat kulcsfontosságú lehet a fülzúgás 24 órás ciklusának megszakításában. Egy tavalyi kínai tanulmány szerint a fülzúgásban szenvedők kevésbé képesek elnyomni az ébrenléti túlzott agyi aktivitást az alvás kezdetén, ám a mélyalvás során a hozzá kapcsolódó túlaktivitás mérséklődött. Milinski és kollégái ezért remélik, hogy az alvás‑fülzúgás kapcsolat feltárása új terápiás irányokat nyithat meg, különösen azért, mert a fülzúgás jelentős pszichés és életminőségi terhet jelent, különösen idősebbeknél, ahol a hallásvesztés és az elszigeteltség kockázata is nagyobb.
Korlátok és további irányok
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az állatokon végzett vizsgálatok korlátozottan általánosíthatók, ugyanakkor az összefüggő agyi aktivitásminták emberekben is megjelenhetnek. Az elmúlt években több nagyszabású kutatás indult, amely az alvás, a környezet és a fülzúgás kölcsönhatásait vizsgálja különböző modellrendszerekben. Milinski szerint a stressz és a rossz alvás egymást felerősítő hatása létrehozhat egy ördögi kört, amely súlyosbítja a fülzúgást, ugyanakkor nem tekintik ezt megtörhetetlennek.
Fotók: Freepik