Híradó

2007.11.30. 02:52 (péntek)

Bezár a bazár Devecseren?

Bezár a bazár Devecseren?

Nagyáruházak kínálata a sáros udvarokon. Drága biciklik, sílécek, háztartási gépek állnak hegyekben a devecseri portákon, ahol zajlik a feketekeresdelem. A polgármester mostanáig tűrte, de most elege lett. Az árusoknak meg a polgármesterből lett elegük. A Házon kívül megnézte a harcot, és lomportyára is elment Ausztriába.

Kincsek az udvarokban, kincsek a lakásokban. Sokan több száz kilométereket utaznak a lomokért. Vannak vásárlók például, akik Somogy megyéből érkeztek a Veszprém megyei Devecserbe.

Vásárló: „Barátomnak vásároltunk ülőgarnitúrát, a fiának egy kerékpárt, kiegyenlítő tartályt a központi fűtéshez, és egy ilyen műszertartó állványt. Az ülőgarnitúrát például a barátom 30 ezer forintért vásárolta, nálunk kereskedőknél olyan 60 és 80 ezer forint. Még az üzemanyagköltség is megtérül, meg azt ilyenkor nem is számoljuk tulajdonképpen.”

Minden második ház kapuja nyitva. Ott árulják a lomokat. A polgármester mutatja meg az autójából, de nem azért, mert büszkélkedik vele, sőt!

Holczinger László, Devecser polgármestere: „Törvénytelenül működik. Magyarországon mindenkinek be kell tartani a törvényeket, jogszabályokat, kereskedelmi tevékenységet csak jogszabályok alapján lehet végezni.”

Ezzel haragította magára a polgármester a város egy részét.

Horváth József: „Szégyenfoltja vagyunk Devecsernek, azt mondják. Szó szerint ezt mondják. De nem tudom, hogy mi a probléma velünk, mikor minden költséghez hozzájárulunk, amelyekhez szükséges. Nincsenek elmaradásaink, mi meg a polgármesteri hivatal felől soha nem kapunk egy forint segélyt sem.”

Tóth Zoltán: „Azt mondják, hogy itt kezdődik a feketegazdaság. Hát hol kezdődik? Aki 60 milliárdból 240 milliárdot csinál. Mi is nézzük a médiát, nem vagyunk mi kukák. Kérdezem én, mi a szégyen? Az, amit mi teszünk, hogy megpróbáljuk magunkat fenntartani? Nem kérünk semmit. Ezt mi alakítottuk ki magunknak ezt a kereskedelmet, hogy fönn tudjuk magunkat tartani. Nem az állam adta nekünk, de nem hagynak bennünket. Kénytelenek voltunk ezt csinálni, mert itt munkalehetőség nincs. Nem lopunk, nem csalunk.”

Holczinger László polgármester: „A képviselőtestület úgy döntött, hogy ezt a tevékenységet ilyen formában meg kell szüntetni, törvényes keretek közé kell terelni. Nem az olyan megszüntetést kívánjuk, hogy a családoknak ezt a megélhetési forrást teljes mértékben elvegyük. Aki a feltételeknek megfelel a településen belül, kereskedelmi engedéllyel, telephellyel rendelkezik, és minden feltételt tud biztosítani, azok itt is gyakorolhatják a tevékenységet.”

Horváth Ottó: „Szerintem erre nem lesz senkinek se esélye, mivel a lakosság 80 százalékának öt osztálya van. Iskolázni kellene, eljárnunk ahhoz. Amellett felneveljük a családunkat, normális körülményeket biztosítsunk a gyermekünknek, ne mindig az jusson eszükbe a cigányokról, hogy a retekből nőnek fel.”

Tóth Zoltán: „Amellett egy kereskedelemi végzettséget. Nekem két lányom van, ők ilyen iskolába járnak. Tudom, hogy miket tanulnak, hozzá se tudok szólni. Én elmúltam 40 éves, most én menjek el tanulni?”Házon kívül: „És működési engedélyt nem tudnak kiváltani?”Tóth Zoltán: „Olyan feltételekhez van kötve…”Házon kívül: „Milyen feltételek?”Tóth Zoltán: „Vállalkozóit kell kiváltani, működési engedélyt megadják akkor, ha olyan épületet építünk, amely téglajellegű, hideg- és melegvizes, WC is van, az udvaron parkolóhelyet biztosítunk három autónak minimum.”

Horváth József: „Na, meg akkor számlát miről adjak? A kinti szemétről? Mert az szemét. A német az kidobálja, meg az osztrák. Kidobják, mert elhasználódott. Ők nem adnak nekünk számlát, mert nem is tudnak. Jönnek az ellenőrök, hogy igazoljuk? Az eredetiségét nem tudjuk igazolni.”

Körülbelül 200 család ugyanis lomtalanításból él Devecserben. Ausztriából hozzák az ott kidobott háztartási gépeket, tányérokat, poharakat, csillárokat, mindent. Ezt akarja megszüntetni a polgármester, hogy ne árulhassanak engedély nélkül, otthon.

Horváth Ottó: „Ha jól megnézik, alul pozdorja van, amit azért hoztam el, hogy fűteni tudjunk a lakásban.”Házon kívül: „És mi ebből a legértékesebb, amit a legtöbbért lehet eladni?Horváth Ottó: „Nem tudok mondani semmit. Gumik vannak ott bent, nem tudom. Nekem a legértékesebb a pozdorja most, lesz mivel fűteni este. Nincs pénzem fát venni. Visszaviszik a buszomat most.”Házon kívül: „Visszaviszik?”Horváth Ottó: „Igen, mert nem bírtam fizetni.”Házon kívül: „És mi lesz akkor utána?”Horváth Ottó: „Bérlek addig buszt. Ami napi 10 ezer forint, plusz a sofőrt is bérlem, az 7 ezer forint. A tankolás, ilyen árak mellett, 11 litereket esznek ezek a buszok. Ebből még senki, egy roma nem gazdagodott meg. Mindenkinek a házán jelzálog van, meg hitelek vannak, az autóján hitelek vannak, akkor miről beszélünk itt? Jöjjön, próbálja ki egy alkalommal! Mit kell érte menni, szenvedni.”

Mi kipróbáltuk. Elmentünk Ottóval egy napra Ausztriába, ahogy ők nevezik: lomizni. Az osztrák rendőrökkel is meggyűlt a bajunk. Hosszú volt az út, mert a bérelt busz csak 80 kilométer per órás sebességgel tudott menni. De ne szaladjunk előre!

A konfliktus valódi forrása, hát mi más is lenne, mint a pénz. Ezek a családok ugyanis nem adnak számlát, és adót sem fizetnek, egyetlen fillért sem.

Holczinger László polgármester: „Próbáltuk az APEH-kel közösen, valamikor volt egy közös ellenőrzésünk, de az eredménytelen volt. Úgy vettem észre, hogy a központi szervek ebben nem partnerek. Valahogy ilyen tabunak tekintik, és visszapasszolják, hogy ez az önkormányzatnak a feladata, jegyzői hatáskörbe tartozik ez az egész, és helyben kell megoldani. Próbálkoztunk VPOP-val, próbáltunk a környezetvédelem területén, visszapasszolták.

Ezért akarja a polgármester, hogy legyenek a lomisok vállalkozók, és fizessenek iparűzési adót, mint a többiek.

Holczinger László polgármester: „Hogy ez mekkora összeg lesz, nem tudom. Sejtéseink lesznek. Ha egy ilyen 20 milliós nagyságrend évente megjelenik, az már az önkormányzat költségvetésén jelentős mértékben segítene.”

Horváth Józsefné: „Mire fizessünk? Eddig sem fizettünk. Itt az a kérdés, hogy mire fizessünk? Mert az, amit ők akarnak, az teljesen lehetetlen dolog.”

Tóth Zoltán: „Javasoltunk egy-két dolgot, beszállunk az útalapba, családonként 5 ezer forinttal megpróbálunk beszállni havi szinten, illetve plusz ezer forinttal az útba beszállunk. Ez 6 ezer forint lett volna, és egy alapítvány lett volna itt. Nem, ezt elvetette a polgármester úr. Most ott tartunk megint, hogy Meggyeserdő. Bennünket mindenféleképpen a benti területen el akar lehetetleníteni. Vagy kimegyünk oda, vagy bezárjuk a kapukat.”

A polgármester ugyanis azt belátta: reménytelen, hogy a 200 család mindegyike le tudja tenni a kereskedelmi vizsgát. Már csak azért is, mert a többségnek ehhez először az általános iskolát kellene befejeznie. Ezért a várostól néhány kilométerre, a volt laktanyában kialakítottak egy piacot. Ahol bárki árulhat, nem nézik, hogy van-e engedélye, vagy sem. Nyitvatartási időben érkezett ide a Házon kívül stábja, de a helyet zárva találták. Holczinger László polgármester: „Ennél jobb körülményeket jelen pillanatban nem is lehetne teremteni. Tudom, hogy azt a kényelmet mindenki el fogja veszíteni, ami otthon van, de élhetőbbé kell tenni a településünket.”Házon kívül: „Ez elvileg mióta működik ez a piac?”Holczinger László polgármester: „Ez szeptember 7-e óta.”Házon kívül: „De azóta se eladó, se vevő nem volt itt.”Holczinger László polgármester: „Nem, mert úgy hiszem, hogy nem sikerült olyan kompromisszumot kötni, amellyel a megoldás felé tudtunk volna menni. Én bízom abban, hogy előbb-utóbb mindenki be fogja látni, hogy a működés csak törvényes keretek között lehet megvalósítani.”

A családok azt mondják: ha rajtuk múlik, soha egyetlen vevő sem lesz a  piacon,  ők bizony nem viszik ki oda a portékájukat.

Horváth József és Józsefné: „Lekaszáltak egy bizonyos kis részt ott. Két WC-t, olyat alakítottak ki, hogy nem hiszem, hogy emberfia ráülne. Se kézmosó, semmi, kullancsokkal van tele. Ki megy oda be? Nekünk nem volna elég a parkolóhely, amit kialakítottak. Hány nyugdíjas jön oda ki? Az idős emberektől keresünk mi egy kis pénzt - amit keresünk -, mert a nyugdíjasnak nincs annyi pénze, hogy az új dolgokat megvegye. Idejön guberálni, magyarul mondva. Majdnem úgy, mintha kukázna. Meg az az igazság, hogy itt Devecserben annyira kiforrta magát ez a lomtalanítás, hogy már szinte turizmussá vált. Minden második háznál van.”

Hogy Ausztriában kedves turistaként tekintenek-e a devecseri lomizósokra, arra nagyon hamar választ kaptunk: „Ő az unokatestvérem. Szevasz Berci!” – köszönt rokonának Ottó.

A határtól 170 kilométerre egy lerakóhely az első állomás, ahová az osztrákok a felesleges holmijaikat kihordják. Bár még alig múlt reggel 7 óra, későn érkeztünk. A kirakott mosogatógépet elviszik.

Horváth Ottó: „Ez is vagy működik, vagy nem, elvisszük. Ha szerencsém van, akkor saválló, akkor 4 ezret ér, ha nem, akkor megy a lemezbe, maximum egy ezres.”Házon kívül: „És hová megyünk ezután?”Horváth Ottó: „Csöngetni azt nem akarunk, mert azért büntetnek, aki kint van, odaszólunk neki, hogy van-e valamilye, és ha van, szívesen odaadja.”Házon kívül: „És beszéltek németül?”Horváth Ottó: „Én nagyon keveset, majd meglátjátok. Amit kell, azt el tudom kérni, de ha jobban belemerülnek, akkor csak azt tudom mondani, hogy ’Ja, ja!’. Vagy bejön, vagy nem.” El is kezdődik a gyűjtés, ám az út véget ért. Hamarabb, mint gondoltuk volna. Rendőrök érkeztek.

Horváth Ottó: „Arra tért ki jobban a rendőr, hogy nem-e loptunk valamit, de mutattam neki, hogy mi van bent, mondtam, hogy a helyi lerakóhelyről hoztam. Sokan lopnak, amit kinéznek maguknak, bicikliket, ilyenek. A mai nap például semmit nem ért, mehetek is haza.”

Persze Ottó azt mondja: ők sohasem lopnak. Aznap, mikor velük mentünk, csupán nem volt szerencséjük. Így majdnem üresen, a bérelt mikrobusszal Ottó hazaindult. Még egy hónapig árulhatnak Devecserben az udvarukon. Január 1-jén azután, akinek nem lesz engedélye, be kell zárnia a kapukat. Aki nem teszi, az 500 ezer forintos büntetésre számíthat. Eddig 80 háznál vizsgálódtak az ellenőrök. Közülük csak 7 családnak volt meg a megfelelő engedélye.

18

A tartalom megtekintése csak 18 éven felüliek számára engedélyezett! Figyelem! Ez a médiatartalom kiskorúakra káros elemeket is tartalmaz. Amennyiben azt szeretné, hogy az Ön környezetében kiskorúak hasonló tartalmakhoz csak egyedi kód megadásával - azaz kiskorúak kizárása mellett – férjenek hozzá, kérjük, használjon szűrőprogramot. Szűrőprogram letöltése és további információk itt.

Elmúltam 18, megnézem
Nem nekem való
!

Figyelem, a következő videó a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat és hanghatásokat tartalmazhat!

Megnézem
Nem nekem való