Híradó

2004.11.11. 10:02 (csütörtök)

A Gobbi

A Gobbi

Gobbi Hilda szinte mindent meg- és elért, amire vágyott. A politikai rendszert, a sikert, a hírnevet, a szerepeket, a szerelmet, a jólétet.

Egy évvel az első világháború kitörése előtt született, még a monarchiában. Gobbi Luigi a népszerű mantovai muzsikus dédunokájaként évekig kínozták a kis Hildát is zeneórákkal. Sikertelenül. Antimuzikális volt, akár anyai nagyanyja Sieburger György osztrák gyáros lánya. Az arisztokrata fényűzés azonban addig tartott, míg Hilda bohém apja el nem szórta a családi vagyont.

Hilda egyedül maradt anyjával, nagyanyával,- emlékszik Bakó Márta színésznő, akinek édesanyja jóban volt az elszegényedett Gobbi családdal, és Hilda anyjával, Gréti nénivel.

„Minden hétnek egy bizonyos napján nálunk ebédelt és uzsonnázott a Gréti néni, mert ez is nagy segítség volt a számára. Egy másik napján pedig egy másik barátnő”.

Színésznek született

Hilda pedig jelentkezett a színiakadémiára, ahová elsőre felvették. Még szerencse, hogy zenélni nem kellett - mondta. Együtt járt Major Tamással, akinek anyukája Papp Mariska szervezte a Fővárosi Ifjúsági Színpadot. A Horthy rendszer alatti szegénység, és a baloldali barátok hamar egyértelművé tették a fiatal lány számára, hogy neki is helye van a mozgalomban.

„Én ehhez a mozgalomhoz valóban úgy kerültem közel, hogy a barátaim, a baráti köröm révén, és egyáltalán annak a korszaknak a kegyetlenségei révén. Nem akarok én itt nagy szavakat, de úgy érzem, hogy humanista vagyok. Nem nagyon bukom arra, hogy az embereket megöljék, kiirtsák, és üldözzék.”

Míg Gréti néni kártyavetéssel, és jóslással próbált meg pénzt szerezni, addig Hilda legjobb barátjával különböző titkos baloldali rendezvényeken szavalt és szervezkedett. Az eszme egyre népszerűbb lett a fiatal színészpalánták között.

Gobbi Hilda ebben az időszakban ismerkedett meg a fiatal Kádárral, és a későbbi kulturideológussal, Aczél Györggyel. Együtt jártak kocsmáról kocsmára, és szurkoltak Aczélnak, akkor még Appelnak, aki akkor még színészi babérokra pályázott.

Az örök nagymama

Szinte természetes volt, hogy a tehetséges Gobbi a Nemzeti színésze lesz. Az, hogy pontosan milyen szerepkörökben az Bakó Márta szerint már a főiskolán eldőlt.

„Mindenki Szabó néninek hívta! Őbenne volt még egy ilyen joviális nagymamaság is. Mindnyájunk nagymamája. Angyali édes ember volt!” – mondja Géczi Dorottya színésznő.

„Mint egy anyuka, úgy nézett ki fiatalon is, amikor én már megismertem, és én ott láttam például abban a színházban Ibsent az Oeze anyót, ugye hát olyan öreg tudott lenni a színpadon, amilyen akart!” – mesélte Avar István.

Az első pillanatban nem túl hálásnak tűnő szerepkör élete végéig rajta maradt Hildán. Legyen az film vagy színház. Talán annyi mámit, nénit, házmestert, nagynénit, öregasszonyt, vagy idősödő bárónét azóta sem játszott magyar színésznő.

Gobbi Hilda azonban nemcsak a színházban éreztette súlyát és hatalmát. Kapcsolatain keresztül házat szerzett az öreg színészeknek, és benntlakásos otthont alapított. Hogy vajon mi alapján döntötte el Gobbi, hogy kin segít, és kin nem, azt ma már csak találgatni lehet.

Hitt a rendszerben

Képtelen volt elfelejteni a fasizmus rémtetteit, a lebombázott Nemzeti Színház képét, és a deportálásokat. Lelkesen hitte, hogy egy jó rendszer épül.

„Nagygyűlés, vagy mi a fene volt, 100, vagy nem tudom, hány ezer ember. A Rákosi most az első beszédét tartja, vagy mi a nyavaja, és engem kizavartak arra a keskeny erkélyre, és mondták, hogy én most ottan szavaljak! „Elkezdtem, hogy vörös jelek a hadak útján …stb. Az 5. sornál valami elementáris üvöltő taps! Gondoltam: Ilyen siker!? Hát nem is értem! Kiderült, hogy mögöttem megjelent a Rákosi, én abbahagytam a szöveget, és csak azt mondta „Mondja csak tovább!”

És Gobbi Hilda mondta, mert hitte… Még akkor is, amikor a Nemzetiben időnként úgy érezte, hogy legjobb barátja és bajtársa Major időnként a tehetségnél előbbre helyezi a politikai megbízhatóságot. Azt nem is sejtette, hogy káderlapján róla is gyűlnek az információk.

Major elbocsájtotta

Aztán vissza kellett vonulnia. Major Tamás ugyanis 1959-ben felmondott legjobb barátjának.

„Sajnálattal állapítom meg, hogy az utóbbi években tanúsított magatartása éppen a művészi egység kárára szolgál. Arra mutat az ismételten hangoztatott kijelentése, hogy nem kíván a Nemzeti Színház kötelékében maradni. A Nemzeti Színház tekintélye, a kijelentések módja, és nem utolsósorban az Ön személyének a súlya az ilyen magatartás elbírálásából fokozottabban esik latba…Az előbb közöltek alapján tehát az Ön munkaviszonyát a Munka Törvénykönyve alapján átszervezés címén felmondom.”

„Akkor olyan nagyon megharagudott, ezért nem teszem le a nagy esküt, de úgy emlékszem, hogy olyan nagyon megharagudott ott akkor, hogy még a pártkönyvét is visszaadta”- emlékszik vissza Bodrogi Gyula színész.

Hogy pontosan, konkrétan miért is vesztek össze az egykori harcostársak, azt mindenki csak találgatta. Még az is felmerült, hogy Gobbi Hilda magánélete nem felelt meg a szocialista erkölcsnek.

 Hilda és a nők

„A Hilda akkor már egy villában élt a Temessi Hédivel, és a Major szólt neki, hogy hát ezt meg kéne szüntetni, mert ez nagyon rossz fényt vet rá, hogy ha ez nyilvánvalóvá válik, és hogy egy olyan időben, amikor ilyesmik történnek, akkor ők ne legyenek erre precedens!” - mondta Bakó Márta.

Gobbi Hilda pedig sosem titkolta, hogy őt a nők érdeklik. A szakmában mindenki tudta, és valahogy hozzá is szoktak. Megszokták, hogy szinte férfimódra jár.

„Mindig úgy beszélt magáról, hogy én egy olyan pasi vagyok..Mindig így beszélt magáról” – emlékszik Schubert Éva színésznő.

„Férfias volt, és irtó érdekes, mert én emlékszem, mi fiatalabbak voltunk jóval nála, de ha egy nő bement az ajtón, akkor ő előreengedte a nőket, akár egy gentleman”- mondta Géczi Dorottya színésznő.

Gobbi pedig egyszer már menyasszony is volt. Huszonévesen eljegyezte Szendrő József. Az esküvőből mégsem lett semmi. Erről szinte ugyanúgy mindenki tudott a színészvilágban, mint hogy Gobbi együtt él Hédivel budai villájában. Ezt a házat ’59-ben igényelte Hilda az államtól, miután Nagy Imre kivégzése után kitelepítették belőle a volt miniszterelnök lányát.

„Akkor még ez a másság dolog nem volt ilyen vállalható, de ő teljesen nyíltan vállalta, hogy ő együtt élt a Temessi Hédivel, akit imádott, szeretett ”- mondta Géczi Dorottya.

Géczi Dorottya abban az időben egy öltözőben öltözött Hédivel. Azt mondja, Gobbi Hilda igazi úriemberként viselkedett.

„Azt mondta egyszer az öltözőben, amikor megérkezett prömierre 100 szál vörös rózsa egy hatalmas kosárban, hogy nincs az a gyöngédség, az a gentlemenség, az a klasszság egy férfitől, amit a Hilda nyújtani tud. És imádták egymást!”

Arra, hogy akkoriban mennyire volt álszent a rendszer, a legjobb példa talán egy film. Galgóczi Erzsébet forgatókönyve két nő szerelméről szólt, és Makk Károly rendezőnek külföldről kellett színésznőt hoznia a mozihoz. Gobbi Hilda pont az írónőbe szeretett bele, miután szakítottak Temessi Hédivel.

A visegrádi villa

Gobbi Hilda egy Dunára néző hegyoldali villában töltötte a nyarakat. A mindenki által csak patkó-villaként emlegetett házat szinte a semmiből építtette, többnyire társadalmi munkában.

„Emlékszem, amikor mindnyájan mentünk, és segítettünk építeni azt a visegrádi hegyoldalban lévő házát, abba kivezényelték neki az egész katonaságot, és építettek neki egy külön utat, a honvédség, a kollégák, mentünk mindenki. Köveket hurcoltunk, homokot, merthogy ott lesz egy színészmúzeum majd”-emlékszik Géczi Dorottya.

Ha színészmúzeum nem is, gyönyörű nyaraló épült, ahol a barátok hétről-hétre váltották egymást nyaranta. A Visegrádi villa szinte fogalommá vált. És nemcsak azért, mert Gobbi beleépíttetett minden mozdítható tárgyat, ami a régi Nemzeti Színházból magmaradt, hanem mert itt valóban mindenki elengedhette magát, és úgy pihenhetett, mintha kivonult volna a világból.

Kisfröccs és rum

„Rengeteget ittunk együtt, ugye, mert az majdhogynem kötelező volt vele inni!”- meséli Kállai Ilona.

Gobbi Hildát szinte lehetetlen volt az asztal alá inni –mondják. Egy kis rum reggel, egy kisfröccs napközben, és néhány konyak előadás után. Így ment ez. Gobbi Hildát mégis ritkán látták részegnek.

„Színházi szereplésbe nem létezik, hogy észrevetted. Nem létezik, hogy észrevetted, hogy ivott valamit” – mondja Scheffer Judit jelmeztervező.

„7-8 féldecivel úgy beült a trabantjába, mint a sicc! Snapsz. Snapsz - ő így hívta. Snapszot ivott mindig!”- mondja Avar István.

Színészmúzeum

Hogy mennyi mindenhez, és mennyi energiája volt a művésznőnek, arra talán a Színészmúzeum a legjobb bizonyíték. Bajor Gizi halála után azt mondta, hogy ő nem fogja hagyni, hogy a legnagyobb művészek nyom nélkül tűnjenek el.

„Hát mibe is, ha nem nejlonstaneclibe hozzák, egy embert. Esetleg kofferba, ha több az anyag. És az ember úgy nézi a nejlonzacskót, kinyitja, és ott egy élet! Egy barát, és a színháztörténetnek egy-egy komoly embere… Kemény munka.”

De Gobbi Hilda csinálta. Még akkor is, amikor már ő sem volt egészséges. Szívta az egyik cigit a másik után, és ment, szervezkedett, és persze játszott.

Egyik cigarettáról a másikra…

 „Nem tudtuk igazán, hogy mi baja van, csak azt tudom, hogy egyik cigarettáról gyújtott a másikra, és még én mondtam neki ott a második emeleti stúdió előtt, hogy Hilda, miért dohányzol ennyit, tedd le már ezt a cigarettát! Azt mondta - néha trágárul is beszélt – „úgyis valamikor meg kell dögleni”- emlékszik a beszélgetésre vissza Géczi Dorottya.

„Ilyen hegyi pásztornak mennék el. Igaz, hogy ott nem tudnék inni, és a kecsketej nem annyira marha jó, de én egyszerűen albán állampolgár akarok lenni, hogy tovább éljek!

A szíve, és a tüdeje miatt került kórházba. De ott is ugyanolyan öntörvényű volt, mint egész életében.

„Ott is szívta az egyik cigarettát a másik után. Majd mikor leültünk megkérdezte: „Nem kértek valamit?” Hát nem volt szabad neki inni természetesen, de hát azért, hogy ott van bent a szekrényben...Hát nem hagyta abba!” – mondta Kállai Ilona.

Máté Erzsi szerint: „Rendkívül agilis volt! Hát nem tudom mindenre volt ideje, játszott, szervezett, épített, múzeumot csinált! Nem igaz. Félelmetes volt! Ilyen emberrel én életem során nem találkoztam, és tartok tőle, hogy nem is fogok!”

Az utolsó felvonás

Spiró György Csirkefej című darabjában láthatta utoljára a nagyközönség a Katona József Színházban. Nem akarta tudomásul venni, hogy meghalhat, hogy a kollegák már neki is csinálják a helyet a Színészmúzeumban. Mosolygott rajtuk, milyen ügyesen titkolják. Sok dolga lett volna még itt, és nemcsak a múzeumban, ahol a halhatatlanságért dolgozott.

„Mikor az ember végre valamit megtanul, végre agyon dolgozza magát, hogy valami úgy legyen! Nem földi javak. Úgy az egész belsejébe az életből, és akkor jön egy ilyen szemtelen fráter, és egyszerűen lekaszabol. Hát micsoda disznóság! Micsoda pimaszság!...”

18

A tartalom megtekintése csak 18 éven felüliek számára engedélyezett! Figyelem! Ez a médiatartalom kiskorúakra káros elemeket is tartalmaz. Amennyiben azt szeretné, hogy az Ön környezetében kiskorúak hasonló tartalmakhoz csak egyedi kód megadásával - azaz kiskorúak kizárása mellett – férjenek hozzá, kérjük, használjon szűrőprogramot. Szűrőprogram letöltése és további információk itt.

Elmúltam 18, megnézem
Nem nekem való
!

Figyelem, a következő videó a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat és hanghatásokat tartalmazhat!

Megnézem
Nem nekem való