A lerágott csontnak ígérkező Pókember-Hazatérés című film, bevalljuk, pozitív csalódás volt, ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek hibái, de az biztos, hogy idén az egyik legszórakoztatóbb képregényfilm. Spoiler mentes kritika!

Kamaszodik a pókgyerek,  vajon felnőhet a feladathoz?

Peter Parker történetét már több ízben megismerhettük, kezdve a fertőzött pókcsípéssel, a gimnáziumi zaklatásokkal, a reménytelen szerelmekkel egészen a szomorú családi háttérig és a későbbi munkahelyi mellőzöttségig.

Hát ez így azért elég sok is, meg már elég unalmas is, nem?

Hiába vannak jó pontjai a Tobey Maguire-ös eredeti Pókember-filmeknek, illetve hiába működik a kémia Emma Stone és Andrew Garfield között, a poénosabbra sikeredett A csodálatos Pókember-filmekben, akkor is éreztük, hogy ezek még mindig nem az igaziak! Nem azt kaptuk, amit a képregények, valamint a mese kapcsán tapasztalhattunk gyerekkorunkban!

Nos, miután a Marvel ismét megkaphatta a jogokat, hogy a hálószövőt berántsa az amúgy is jogos helyére a Marvel Univerzumban, rögtön láthattuk is a Bosszúállók legutóbbi feltűnésekor az Amerika kapitány: Polgárháború című filmben.

Egyébként nekünk már akkor is tetszett a csicsergő ifjonc, aki Tony Stark "apródjaként" csöppen a történésekbe és akin egyértelműen látszik, rajong a szuperhősökből álló közegért.

Kamaszodik a pókgyerek,  vajon felnőhet a feladathoz?
 


Ebből kiindulva és tulajdonképpen innen veszi fel a fonalat a Pókember-Hazatérés, melynek címe többszörös utalás, egyrészt az amerikai suli bulikra utalva - mivel hősünk ismét kamasz lett, ráadásul ezúttal tényleg egy korban közelebb álló színész, Tom Holland alakítja – másrészt pedig nyilván a stúdióhoz való visszatérést is jelöli.

De szerintünk van egy harmadik szemszög is, ugyanis ez a hálószövő tökéletesen beleillik a Bosszúállók csapatába, az önálló film pedig megállja a helyét Amerika kapitány, Vasember és a többiek eredettörténetei mellett, ezzel pedig a karakter filmes feldolgozások között betöltött méltó helyére is utalnak.

Ez persze leginkább a már említett főszereplőnek Tom Holland-nak köszönhető, aki korából kifolyólag is tökéletes a szerepre, ugyanakkor az is látszik, hogy akárcsak az általa játszott Peter, ő is imádja, hogy részese lehet ennek az egésznek. Képes velünk elhitetni, hogy egyszerre a gimi legnagyobb lúzere és a világ egyik legmenőbb arca! Olyan pillanatai vannak, amitől tényleg azt gondoljuk, hogy Pókember valahol tényleg a szuperhősök rock sztárja, aki lenyomja a koncertet szívéből-lelkéből, aztán hazamegy és ő a világ legátlagosabb embere.

Ezzel pedig el is árultuk a film lényegét, Peter Parker ugyanis egy unatkozó nebuló, aki megkapta élete legnagyobb lehetőségét és továbbra is vágyik rá, hogy bizonyítson!

Nem találja a helyét az iskolában, félti a szeretteit, miközben buzog benne a tettvágy. Végre láthatjuk, mit csinálnak a hősök, ha nem a világ megmentésén dolgoznak, valamint, hogyan is tanulnak bele ebbe a hősszerepbe.

Kamaszodik a pókgyerek,  vajon felnőhet a feladathoz?
 


Ebben segíti iskolatársa, Ned (Jacob Batalon), aki egyfajta Robin-ként támogatja barátját a civil, illetve a szuperhős életében is. De Tony Stark is próbál apaszerepben mentorkodni a srác felett, azt pedig mondanunk sem kell, hogy Robert Downey Jr., már tényleg erőlködés nélkül hozza Vasember figuráját, ahogyan Marisa Tomei, May nénije is lesben áll, hogy átsegíthesse Peter-t a kamaszok mindennapi problémáin. Hiába az okostojásokhoz illő szemüveg, a színésznő csodaszép és olyan erős kisugárzása van, hogy ha megjelenik, csak rá tudunk figyelni.

De akkor mégis mi adja a cselekmény konfliktusát?

Amellett, hogy Parker-nek meg kell küzdenie saját érzéseivel, akár az első szerelemről, akár a világmegváltó terveiről legyen szó, fel kell nőnie a feladathoz, felelősséget kell vállalnia és meg kell találnia a helyét a világban, miközben egy pitiánernek tűnő, de annál nagyobb problémákat okozó rablóval (Michael Keaton) is kénytelen felvenni a harcot.

Kamaszodik a pókgyerek,  vajon felnőhet a feladathoz?
 


Keaton főgonosza egyébként méltó ellenfele a bizonyítani vágyó fiúcskának. Ismerjük a motivációját, a céljait, mégis képes bennünket meglepni. A színészóriás pedig az újabb szárnyas szerepben is képes még újat mutatni.

A kiemelt karakterek mellett rengeteg mellékszereplőt mutatnak meg, akiket ismerős arcok alakítanak és akikkel reményeink szerint még vannak tervei a stúdiónak.

A Pókember-Hazatérés tipikus, vicces Marvel-film, amit szerencsére nem toltak túl, azonban elég bő lére eresztették. A jópofáskodást például gyakran el is húzták, ahogyan felesleges járatok is bőven akadtak a filmben. Ezek mellőzése még pörgősebbé és még lendületesebbé tette volna, az egyébként korrekt bemutatkozást, amiből szerencsére a jellemfejlődés és az akció sem maradhatott ki!

A látványos ugrabugrálások és a folyamatos dumálás mellett van még valami, ami nagyon jellemzi az eddigi legkönnyedebb Pókember-filmet, ez pedig a klasszikus amerikai gimis filmek világa. Ugyanis a moziban ülve többször eszünkbe juthatnak az olyan régi filmek, mint például a Nulladik óra, vagy a Meglógtam a Ferrárival, erre pedig nem csak a szuper zenei aláfestés segít rá!

 

A post shared by ✌️ (@tomholland2013) on

Összességében egy igazi Marvel-féle Pókembert kaptunk, ami bár nem tökéletes, de ahelyett, hogy még egy bőrt lehúztak volna az unásig ismételt sztoriról, a készítők mertek kisebben gondolkodni és valódi fiatalos lendülettel kivetni a hálójukat a nézők szélesebb rétegére!

Egyszóval, üdv itthon Pókember, végre megérkeztél!

Ne feledd, Pókember-Hazatérés mától a mozikban!
 

Képek: Instagram.com