Most egy izgalmas kollaboráció következik, a CinemaKlub történetében először: mivel nálunk nagy szerelem övezi a szuperhősfilmeket, és maga a film is két pártra osztja hőseinket, ezért kivételesen két ember tollából alkottuk meg a kritikánkat. Jöjjön hát, aminek jönnie kell!

Amerika Kapitány: Polgárháború kritika – Két jó között sosem eshetsz a földre, vagy mégis?

Noha az Amerika Kapitány sorozat kicsit bicegve indult meg az úton még 2011-ben, a Bosszúállók első részében, valamint következő önálló filmjében (2014) már egy kiforrott és szerethető karakterré nőtté ki magát Steve Rogers és vele együtt Chris Evans is. A kezdetben túlzottan steril karakter mára már egy igazi vezetővé és megmondó emberré fejlődött.

Ezekkel az alapokkal futottunk neki a Polgárháborúnak, amelyben imádott hőseink két pártra szakadva mennek egymásnak. Mindenki megnyugodhat, ez nem a Batman Superman ellen. Anthony és Joe Russónak sikerült megugrania azt, amit Zack Snyder elszalasztott a DC berkein belül. Jól megalapozott konfliktus, ügyesen irányított karakterek, ütemes cselekmény és kiváló látványvilág. A harmadik Amerika Kapitány nem okoz csalódást, sőt tudja fokozni, amit eddig ettől a szuperhőstől elvártunk.

Amerika Kapitány: Polgárháború kritika – Két jó között sosem eshetsz a földre, vagy mégis?
 


A cselekmény középpontjában a Bosszúállók korlátlan hatalma áll, vagyis itt is (mint Snyder filmjében) megkapjuk a kisemberek látószögét, azt a szemszöget, amit nagyjából minden hőseposz elfelejt megemlíteni: hiába próbálják megmenteni a világot, a gigantikus pusztítás közepette nem egy emberi sors megpecsételődött. Pont ezért is adódik ebből egy fontos kérdés: korlátozhatja-e a világ a hősök akcióit? Ez a gondolat szakítja két pártra a Bosszúállókat, és innen indulunk neki az újabb csihipuhinak!

De nézzük meg egy kicsit közelebbről a két oldalt, a motivációikat és a köztük működő dinamikát.

Amerika Kapitány: Polgárháború kritika – Két jó között sosem eshetsz a földre, vagy mégis?

A szó ezennel Lucáé és Amerika kapitány csapatáé!

Az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló egy érdekes betekintés volt a hős múltjába, hogy megtudjuk ki is ő, mit csinált és miért tart jelenleg ott, ahol. Majd követték a Tél katonája és a Bosszúálló-filmek, amik szépen kezdtek felépíteni egy képet arról, milyen ember és milyen hős is valójában a brooklyn-i Steve Rogers.

Nos, az Amerika Kapitány: Polgárháború című film ezt szépen kezdi aláásni, ne essünk kétségbe, a film színvonala nem esett, sőt ez az eddigi legjobb sztori, melyben a második világháborút is megjárt hősünk szerepel!

Ahogy az már eddig is kiderülhetett, Amerika Kapitány (Chris Evans) nemcsak nemzetének zászlójához marad hűséges, de bajtársi kötelezettségeit sem feledi sosem.

Amerika Kapitány: Polgárháború kritika – Két jó között sosem eshetsz a földre, vagy mégis?
 


Így lyukadunk ki oda, hogy filmünkben az Amerika kapitány által vezetett Bosszúállókat szabályozni szeretnék. Amit kapitányunk nem támogat, hiszen ő hisz abban, hogy jót tesznek az emberiséggel és fél, hogy ismét becsapják, ahogy annak előtte, valamint tart tőle, hogy így neki és társainak is meg lesz kötve a keze a segédkezésben is. Az előírásokat mindig betartó, teljesen lojális kapitány megtagadja a törvényt, főleg amikor a képbe kerül régi jó barátja Bucky is!

Ezúttal is, mint mindig a kapitány mellett áll Sam Wilson, aki kitart mellette bármi áron és hisz abban, hogy Rogers ezúttal is a helyes döntést hozza meg. Falcon amellett, hogy hűséges, ezúttal sokkal viccesebb oldaláról mutatkozik meg, szerintünk neki osztották a bohóc figuráját, elvéve azt Tony Starktól. Így újabb árnyalattal színesítették a karakterét, mi pedig mindeközben nagyszerűen szórakoztunk!

Wanda, a Skarlát Boszorkány (Elizabeth Olsen) is egy véletlennek köszönhetően kénytelen megkérdőjelezni saját erejébe vetett hitét, illetve azt, hogy képes-e azt uralni. Az ő esetében az érzékenyebb oldalát ismerhetjük meg, valamint megtudhatjuk, hogy annak ellenére is, hogy milyen hatalommal bír, mindenki próbálja óvni őt!

Amerika Kapitány: Polgárháború kritika – Két jó között sosem eshetsz a földre, vagy mégis?
 


Illetve a kapitány csapatához tartozik még az előkerített Bucky Barnes (Sebastian Stan), a tél katonája is. Neki köszönhetjük ismét a régi jó barát poénokat és visszautalásokat a kapitány múltjára, mikor még elesett kis Steve Rogers volt, aki a cipőjét is kitömte! Személyéről nem sokat tudunk meg, néhány infómorzsa kivételével, hogy hogyan szolgálta például a H.Y.D.R.A.-t.

Mellette a nagy visszatérő Clint Barton (Jeremy Renner), Sólyomszem is, akinek karakteréhez a készítők nem nagyon tettek hozzá, azt viszont megindokolták, miért döntött a hirtelen visszatérés mellett és miért éppen Rogers pártjára áll bízva abban, hogy társai márpedig nem bűnözők, ahogyan ő sem az. Persze még sokan mások is segítik a kapitányt, kicsik és nagyok egyaránt, ahogyan egy régi ismerős, Sharon Carter (Emily VanCamp) is teszi! De az oldalán harcoló összes hősről elmondhatjuk, hogy bár mellékszereplők, teljes joggal figyelünk rájuk, annyira kidolgozott szereplőkről van szó, hogy bármelyik önmagában is megállná a helyét.

Így kényszerül szembe szállni, Tony Starkkal és csapatával, aki tőle szokatlan módon nem a társadalmi konvenciók ellen lép fel, hanem ezúttal a törvény mellett áll!

Amerika Kapitány: Polgárháború kritika – Két jó között sosem eshetsz a földre, vagy mégis?

És akkor most essünk neki Starkéknak! A szó pedig újfent Brigié.

Vasember, Tony Stark és Robert Downey Jr. már nagyon régen összemosódtak, eggyé váltak és lassan már ott tartunk, hogy nem is igen lehet különbséget tenni közöttük. Ezt nevezik igazi eggyé olvadásnak, ez az, amikor egy színész önmagára talál egy karakterben.

Az örök lázadó, a macsó, az ironikus megmondó ember, aki semmit és senkit sem vesz komolyan, aki egyetlen szabályt sem tart be, és aki biztosan nem arról vált híressé eddig, hogy bárkinek is engedelmeskedik. Na, ennek most vége! A Polgárháború ugyanis nemcsak a nagy szövetségesek harcát mutatja meg nekünk, de azt is eléri, hogy eldobják alapvető attribútumaikat, és miközben Steve Rogers mondhatni a lázadók élére áll, addig Tony Stark a hivatalos szervek véleményét támogatja a filmben. Álláspontot cserélnek, nem is kicsit.

Vasember már a harmadik önálló filmje óta kezd kibillenni a megszokott magabiztosságából és egoista hozzáállásából, egyre inkább leereszkedett a magas lóról és kitágult a látószöge. Észrevette a kisembereket. A problémákat. A gondokat, amit a rossz döntéseivel hozott, vagy hoztak a társaival. Ez az átkattanás pedig megingathatatlan alapját adja a Polgárháborús jelenlétének.

Amerika Kapitány: Polgárháború kritika – Két jó között sosem eshetsz a földre, vagy mégis?
 


Eljut arra a pontra, amit az első részben még kinevetett. Arra az oldalra áll, amelyen jóbarátja, James Rhodes ezredes – hivatásából adódóan is – áll. A szabályok, a becsület és a világnak való megfelelés oldalára. Nem meglepő, hogy melléjük áll Vízió is (Paul Bettany), hiszen ő az, aki nemhogy visszaélni szeretne a végtelen hatalmával, hanem megérteni azt. Kordában tartani és megteremteni az egyensúlyt. Ő az ráadásul, aki bölcs Yodaként igyekszik észérvekkel hidat teremteni a két csapat között. Mellettük kicsit kilóg a sorból a Fekete Özvegy (Scarlett Johansson), aki bemutatkozása óta (Vasember 2) mindig is egy picit Starkkal szemben állt. Most azonban ő is odafordul, ahova jelleméből és múltjából adódóan sose tette volna korábban. Itt azonban mindennek megvan az oka, és szerencsére ezek egyáltalán nem maradnak a homályban.

A megszokott arcok mellett persze akadnak itt újak is dögivel: Black Panther és Pókember ugranak be még Starkékhoz segíteni. De nem spoilerezzük el őket!

Luca, vidd haza a kritikát!

Az Egyesült Államok legigazságosabb hőseposzáról végre teljeséggel elmondhatjuk, hogy sikerült felruházni, nemcsak a zászlószíneiben pompázó ruhával és elpusztíthatatlan páncéllal, de igaz erényekkel, személyes tapasztalatokkal, érzésekkel és humorral, az akció jelenetekről pedig már ne is beszéljünk! Lassacskán az univerzum minden fekete foltja értelmet nyer, Tony Starkot teljesen új oldaláról ismerhettük meg és egy egész szuperhős Kánaán lepte el a vásznat, mi pedig ujjongva nevettünk és álmélkodtunk az összecsapáson, amit senki sem tudott elképzeli igazán, és amiről azt gondoltuk, már nem lehet jobb és mégis mindenegyes jelenettel az lett!

Összességében egész nap tudnánk nézni!

Amerika Kapitány: Polgárháború kritika – Két jó között sosem eshetsz a földre, vagy mégis?

Mondta volt Luca, és milyen jól tette! Azonban a cikk és a film végére mi is elgondolkodtunk rajta, hogy vajon melyik oldalra állnánk – attól függetlenül, hogy melyik csapatot elemeztük nektek. És az igazság az, hogy nem igazán tudtunk megegyezni a dologban. Miután kijelentettem – picit bizonytalanul –, hogy talán Mr. Stark érvei az erőteljesebbek, Luca ideges felém galoppozása rádöbbentett, hogy nem feltétlenül tudnék egyetlen gondolat mellé állni (nem a félelem mondatja ezt velem). És pont ezért olyan jó az Amerika kapitány: Polgárháború! Nem akarja, hogy válassz, hiszen igazán nem is tudnál, a feszültség azonban így is végig ott marcangolja a tested, hogy mégis ki felé billen majd el a mérleg egy olyan csatában, ahol nincsenek rosszak.