Egész éjjel tombolt a szél az Antarktiszon, és a Déli-sark Expedíció két sátra a tökéletes kifeszítés ellenére úgy csattogott, mintha bármelyik pillanatban elszabadulhatna. És mit csinált Rakonczay Gábor?

Déli-sark Expedíció: amikor a szán visszafelé akar menni...

A tombolás után a szél visszaszelídült ugyan 20-as erősségűre, ez még mindig tipikusan olyan idő, amiben az ember öt percre sem menne ki a szabadba, nemhogy egy egész napra.

És hogy mit csinált Rakonczay Gábor? Megtett 25.7 kilométert, 162 méteres szintemelkedéssel.

„Az égen masszív felhők sorakoztak, a szél vadul kavarta a havat a sátor körül, és amikor reggel kimentem elintézni a szükségest, brutálisan hideg volt – mondta Rakonczay. – A hó mély volt és fémesen csikorgott a lábam alatt, annak azonban nagyon örültem, hogy a szél nem szemből fújt, hanem inkább dél-kelet felől. Néhány órával később az is kiderült, ez eddig az egyik legnehezebb jó napunk. Kilométereken keresztül kaptattunk fel egy hatalmas emelkedőn, miközben a szán minden szélfútta barázdán megtorpant vagy beragadt, vagy visszafelé akart menni. Ez az a helyzet, amikor az emelkedő szöge és a szán súlya már egyáltalán nem volt arányban a testsúlyommal. Minden lépésnél be kellett ékelni a lábam és teljes testtel bedőlve mozgásban tartani a nálam nehezebb szánt. Másfél óra alatt értem fel, a térdem fájt és erős hányingerem volt. De ez normális, a többiek is kikészültek. Nem is beszélgettünk, mindenki örült, hogy meg tudott állni a lábán.”

Az emelkedő tetején Rakonczay Gábort a kilátás valamelyest kárpótolta a napi szenvedésekért: az égről eltűntek a felhők és szikrázott a nap. A magyar extrém sportoló csakhamar jobban lett, a pulzusa visszaállt a normálisra, úgyhogy letördelte az arcáról a jeget, és gyorsan megevett egy kővé fagyott energiaszeletet. A pihenő után pedig indult tovább, hiszen már csak 500 kilométerre van a Déli-sarkpont…

Kövesd a Déli-sark Expedíció legfrissebb híreit a hivatalos oldalán!