A szél az éjjel viharossá erősödött az Antarktiszon – a sátor fogságába zárva az extrém sportolót és az expedíció másik három tagját.

A vihar fogságba ejtette Rakonczay Gáborékat!

Tudjuk, egyetlen vihar sem tart örökké, de utóbb minden sátorban töltött órát le kell majd dolgozni, úgyhogy Rakonczay bízik benne, a lehető leghamarabb csillapodik a szél.

„Valahol legbelül éreztem, hogy látni fogjuk még az Antarktisz szigorúbb arcát is, hát most látjuk… – mondta Rakonczay. – A hóvihar először elkezdte módszeresen betemetni a szánjainkat, majd nekiesett a sátraknak is. Vihar van. Ma két dolog járt többször is a fejemben. Az egyik, amikor tíz éve Kanada partjaitól ezer kilométerre az óceánon viharba kerültem. Apám akkor azt mondta, ott vagyok, ahol a viharok születnek. Nos, ez a hely meg az, ahol a viharok laknak. Itt szabadon tombolhat a természet, mert nincs, ami megállíthatná – nem véletlen, hogy nem él itt semmi és senki. Mi viszont itt vagyunk a végtelen jégfelszín közepén és csak vékony sátrunk véd meg a jeges szél könyörtelen tombolásától. A másik emlékem öt év távlatából sejlik fel, és innen ötezer kilométerre éltem át. Brazíliából vitorláztam Dél-Afrikába, és szokás szerint vihar volt. A hullámok toronymagasak voltak, és jeges szél fújt dél felől. Akkor el sem tudtam volna képzelni, hogy akár csak egy fokkal is délebbre merészkedjek. Most meg az az elsődleges célom, hogy a sátorból kijussak és tovább haladhassak dél felé, egészen addig a pontig, ahonnan már nem lehet tovább menni. Ahonnan bármerre indulsz is, közelebb leszel az ismert világhoz.”

A Déli-sark Expedíció tagjai tehát most várakozásra vannak kárhoztatva, egészen addig, amíg a szél nem csillapodik valamelyest. A helyszínt jól jellemzi, hogy az előre jelzésből sem derül ki, hogy ez csak néhány óra, esetleg néhány nap múlva történik meg.

„Egy dolog biztos: egyetlen vihar sem tart örökké, és csak idő kérdése, hogy tovább menjünk… – bizakodott Rakonczay. – Attól kezdve viszont elindul a rohanás, mert minden órát, amit most a viharban töltünk, be kell majd hozni, hogy ki ne fussunk az élelem-készletünkből, mielőtt elérjük a célt.”

Nézd meg a Reggeliben, hol tart most pontosan Rakonczay Gábor: